Régen az volt a szokás Izráelben a vagyonmegváltás vagy csere alkalmával, hogy a dolog megerősítésére a férfi lehúzta a saruját, és odaadta felebarátjának. Ez volt az átruházás módja Izráelben. Ezért a legközelebbi rokon azt mondta Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját. Boáz ekkor így szólt a vénekhez és az egész néphez: Ti vagytok ma a tanúim, hogy megvettem mindent Naomi kezéből, ami Elimeleké volt, és mindent, ami Kiljóné és Mahlóné volt. Sőt a móábi Ruthot, Mahlón feleségét is feleségül vettem, hogy fenntartsam nevét a megholtnak az örökségében, és ne vesszen ki a megholtnak neve az ő rokonságából és az ő lakóhelyének kapujából. Tanúim vagytok ma. Erre az egész nép, amely a kapunál volt, és a vének kijelentették: Tanúk vagyunk! Tegye az ÚR azt az asszonyt, aki a házadba megy, olyanná, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyűjts vagyont Efrátában, és szerezz nevet Betlehemben. Házad legyen olyan, mint Pérec háza, akit Támár szült Júdának, attól az utódodtól, akit az ÚR ad majd neked ettől az asszonytól.
Az idei Házasság hete c. rendezvénysorozat kapcsán látott napvilágot a hír, miszerint az elmúlt két évben újra növekedett a megkötött házasságok száma Magyarországon. Az elmúlt 50 évben folyamatosan csökkent ez a szám: míg az 50-es években több mint 100 ezer esküvőt tartottak, 2011-ben már csak harmadannyian mondták ki a boldogító igent. 2012-ben azonban megfordult a tendencia és tavaly is több házasságot anyakönyveztek – írta a hirado.hu.
Ismerjük a manapság elterjed felfogást ezzel kapcsolatban. Minek a papír – halljuk lépten-nyomon – ha úgyis szeretjük egymást? Én a világért se kényszeríteném rá a házasság intézményét senkire csak egy dokumentum miatt. Mégis úgy érzem, hogy valami nagyon fontos dolog hiányzik abból a kapcsolatból, ami vonakodik attól, hogy nyilvánosan megpecsételjék.
Boáz és Ruth szerelme azonban nem ilyen volt. Boáz a falu egész népe előtt jelentette ki, hogy megváltja Naomi földjét, és feleségül veszi Ruthot. Érezhető az öröm, az ünneplés hangulata ebben a szakaszban, ahogy Boáz kétszer is azt mondja az összesereglett népnek, hogy ők a tanúi a szándékának. Milyen boldog pillanat lehetett ez Ruth számára is, aki korábban azt gondolhatta, hogy az újraházasodás esélyét hagyta maga mögött Móábban. A Boázzal szövődő kapcsolata is titkos volt, egészen eddig a pillanatig. Most viszont teljesen nyilvánossá vált.
A Bibliából úgy látom, hogy Isten elkötelezett a nyilvánosság mellett. Igaz ez abban az értelemben is, hogy nem szégyell minket az egész szellemi világ előtt testvéreinek nevezni. De igaz olyan szempontból is, hogy Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása a világtörténelem egyik legjobban dokumentált eseménysorozata. Sőt! Azok számára, akik kételkednek a feltámadás valóságában, az egyik legerősebb érv a szemtanúk száma. Amikor ugyanis lejegyezték a feltámadás tényét, könnyűszerrel meg lehetett volna cáfolni azt, ha nem éltek volna szemtanúk százai, akik a vallomásuk igazságát azzal támasztották alá, hogy a halált is vállalták érte. Senki nem hal meg valamiért, amiről tudja, hogy hazugság.
„A tanúim vagytok ma” – mondta Boáz. „De erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld legvégső határáig.” – mondta Jézus a feltámadása után tanítványainak. Isten a mai napig elkötelezett a nyilvánosság mellett. A mai napig vannak tanúi, akik tapasztalatból beszélnek arról, hogy a megváltásuk megtörtént, és találkoztak a feltámadt Jézussal. Egyetlen apróságra szeretném csak felhívni a figyelmeteket. Jézus nem kérte, hogy legyünk a tanúi, hanem kijelentette, hogy ha a Szentlélek eljön ránk, akkor a tanúi leszünk. Ez nem olyasmi, amit mi csinálunk. Ha megtörtént veled a megváltás, akkor tanú vagy. Nem kell görcsölnünk azon, hogy a tanúi legyünk. Egyszerűen csak élnünk kell, mert a tanúi vagyunk.
