Vajon milyen lehetett ott lenni abban a tömegben?
Közel három év telt el azóta, hogy ez a különös tanítómester, a názáreti Jézus bekerült a köztudatba. És ahogy teltek a hónapok egyre inkább tudatosult róla az emberekben, hogy több, mint tanító. Hiszen gyógyított is, meggyógyította még a gyógyíthatatlan betegségeket is, amelyeket Isten ítéletének tartottak. Sőt, azt beszélik, halottakat is feltámasztott, még egy negyedik napja halott embert is. Ő is itt van valahol a tömegben.
Jézus pedig ott halad a tömeg élén. Szamáron, hiszen ezt írta a próféta az eljövendő messiásról. Ott halad, és hamarosan bevonul Jeruzsálembe. Micsoda ünnep ez a mai! Végre eljött a messiás, aki megalapítja Isten országát és Dávid trónjára ül. Annyira vártuk ezt a napot. És most végre eljött!
Vajon milyen lehetett ott lenni abban a tömegben?
Érdekes egybeesésnek tartom, hogy ahogy a kistarcsai Golgotában haladunk Lukács evangéliumában fejezetről fejezetre, éppen a karácsony előtti vasárnapra esett Jézus bevonulásának története. A történet Jézus Jeruzsálembe érkezéséről szól, a karácsony pedig a Földre érkezéséről, ezt ünnepeljük évről évre. Egyre gyakrabban merül fel bennem karácsony közeledtével, hogy rendben van, hogy mi ünneplünk és jól érezzük magunkat, de vajon mire vágyik az ünnepelt? Mire vágyott ő a jeruzsálemi bevonulásakor, és mire vágyik most karácsonykor?
Azt olvassuk, hogy amikor Jézus már annyira közel ért Jeruzsálemhez, hogy megpillanthatta a várost, zokogni kezdett. Talán nem ez az a reakció, amire számítunk a fővárosba bevonuló Messiástól. Viszont érdemes nagyon odafigyelnünk a szavaira, hogy jobban megértsük a karácsony lényegét is.
„Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!” – mondta Jézus könnyek között. Majd megprófétálta Jeruzsálem pusztulását, és végül azt is elmondta, hogy miért következik mindez a városra: „… mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”
A történetből tudjuk, hogy alig egy héttel később Jézust keresztre feszítették. Őt nem tartotta vissza, nem tántorította el a küldetésétől az a tény, hogy az emberek nem ismerték fel, hogy miért jött. Nem ismerték fel, hogy ezúttal ő nem uralkodni jött, hanem megkeresni, és megmenteni azt, ami elveszett. Nem ismerték fel, hogy elsősorban nem királyra van szükségük, hanem megváltóra. Nem ismerték fel, hogy nem „csak” a messiás érkezett közéjük, hanem maga Isten látogatta meg őket. Őt mindez nem állította meg, az emberek viszont szegényebbek maradtak, hiszen végig egy másik filmet néztek.
Azt hiszem, minden egyes karácsony egy újabb meglátogatás ideje. Az idei is az. Ahogy Pintér Béla énekli a Száll a hír c. énekében: „Karácsony itt van megint, az Isten szólít megint, ahogyan tette ezt már néhányszor. Karácsony itt van megint, az Isten eljön megint. Ugye készen áll az a kis jászol?”
Szombaton szenteste. Emlékezzünk arra, hogy olyan Istenünk van, aki személyesen látogatott közénk, és aki ma is találkozni szeretne velünk. Nem hiszem, hogy zavarja a pompa és az ünnepi hagyományok. De igazából egy dologra vágyik, arra, hogy felismerjük a meglátogatás idejét, és elfogadjuk őt megváltóként, hiszen ezért jött.
Ezzel a gondolattal szeretnék nektek és a családaitoknak nagyon boldog, jelentőségteljes karácsonyi ünnepeket kívánni!
(A tanítást megnézhetitek ide kattintva.)
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.