Mit jelent hinni? (Zsidók 11)

Podcast: Play in new window | Download

Egy lelkipásztor egyszer elmesélt egy beszélgetést, ami közte és egy fiú között zajlott, aki a gyülekezetébe járt, de szemlátomást nem sok örömét lelte a hívői életben. Egy alkalommal feltette neki a kérdést, hogy hiszi-e, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneiért. A fiú igennel válaszolt, a pásztor pedig tovább kérdezett: „Akkor hol van most az életed Isten szemében?” A fiú helyesen azt válaszolta, hogy a hívő élete Krisztusban van. „Akkor kit lát Isten, amikor rád néz, és hogy érez irántad?” – tette fel a következő kérdést a pásztor. A fiú ezen a ponton halványan elmosolyodott, és tétován kérdezett vissza: „Ha az életem Krisztusban van, akkor Isten Krisztust látja, amikor rám néz?”

„Pontosan” – mondta a pásztor, és megkérte a fiút, hogy olvassa fel a Márk 1:11-et, ahol ez áll: „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”. A pásztor még nem fejezte be. „Ezek szerint hogyan érez Isten irántad?” – kérdezte. „Gyönyörködik bennem?” – kérdezte csodálkozva a fiú, és egyre szélesebben mosolygott. A pásztor bólintott. Ez a fiú azon a napon megértett valamit, ami az egész keresztény életét megváltoztatta. Bizonyosságot szerzett arról, hogy Isten szemében kedves.

Furcsa dolog a hit. A mai ember magabiztosan mondja, hogy hinni a templomban kell, de valójában nagyon kevesen tudják, hogy mit jelent a hit. Sőt, időnként talán mi, hívők is gondban vagyunk, ha meg kell fogalmaznunk. A környezetünk azt sugallja, hogy a hit nem több teljesen ésszerűtlen és bizonyíthatatlan dolgok bugyuta elfogadásánál. De valójában mi a hit? Mi jellemez egy olyan embert, aki bibliai értelemben hívő, azaz hisz? A zsidókhoz írt levél tizenegyedik fejezete sok-sok régi ember példáján keresztül ad választ erre a kérdésre. Alapvetően három vonást látok ezekben, amelyek akár tükörként is szolgálhatnak számunkra, akik hívőnek tartjuk magunkat: mennyire jellemeznek minket?

Az első az, amiről a bevezetőben írtam, és amire Ábel, Énók és Nóé példáját hozza a szerző: aki hisz, az már életében megbizonyosodik arról, hogy Isten szemében kedves. Sokkal több ez, mint elfogadni Isten létezését, hiszen odáig az ördögök is eljutnak, mégis rettegnek tőle. Aki azonban beismeri, hogy bűnös, és kéri, hogy Jézus legyen az ura és megváltója, az Isten szemében épp olyan igazzá válik, mint maga Jézus. Fontos, hogy megtanuljunk úgy nézni magunkra, ahogy Isten néz ránk – ehhez pedig időnként szükségünk van egy-egy, a fent leírthoz hasonló kegyelem-terápiára.

A hit második jellemzője, hogy készpénznek veszi Isten ígéreteit, mint Ábrahám és Sára. Ők olyan ígéreteket kaptak Istentől, amelyeknek emberileg esélyük sem volt, hogy beteljesedjenek. Isten nekünk is tett ígéreteket, a Bibliában összesen háromszázhatvanötöt számoltak össze. Ezek közül a legfontosabb legalább annyira leheteletlen, mint amit Ábrahámnak tett Isten: „Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet” – írja János apostol. Aki teljesen biztos abban, hogy Jézusba vetett hite miatt örök élete van, az nem magabiztos, hanem Ábrahámhoz hasonlóan komolyan veszi Isten ígéretét. Bíztató, hogy az itt felsorolt emberek is meginogtak időnként a hitükben, például, amikor Ábrahám megpróbálta kézbe venni az utódra vonatkozó ígéret beteljesítését. Isten szemében mégis „jó bizonyságot nyertek”.

És végül a harmadik jellemző, hogy a bibliai értelemben hívő ember tudja, hogy az élete nem róla szól, hanem arról, hogy bevonódjon Isten tervébe, és elvégezze azt a feladatot, amit ebből a nagy tervből Isten rábízott, akárcsak Mózes, és a többi felsorolt hithős. Ők látták, hogy Isten végez egy munkát a Földön, amelynek a végcélja, hogy mindenki üdvözüljön, aki hisz, és látták, hogy ehhez egy népet nevel fel, akiken keresztül eljön majd a Megváltó. Bár nem érték meg a beteljesedést, örömmel bevonódtak Isten munkájába. Számomra a „hívőség” évekig arról szólt, hogy én vajon mennyire tudok eleged tenni Isten elvárásainak, vagyis magam körül forogtam. Elmondhatatlan élmény volt, amikor ráébredtem, hogy a hit nem az, ha magamat tökéletesítgetem, hanem ha megértem, hogy Isten szemében kedves vagyok, biztosra veszem az örök életre vonatkozó ígéretét, és utána teljes bedobással bevonódok abba a munkába, amit Isten még ma is végez a népén, a gyülekezeten keresztül. Mózeshez hasonlóan megláttam a láthatatlant, Isten célját: a Gyülekezetet, Krisztus menyasszonyát, amelynek a része minden férfi és nő nemzetiségtől, nyelvtől, felekezettől függetlenül, és amelyet Isten épít azokból, akik hittel válaszolnak az evangélium üzenetére.

Jézus az olajfák hegyén egy küldetést adott a tanítványainak, hogy hirdessék az evangéliumot mindenkinek a Földön. Ez a küldetés a mai napig betöltésre vár. A legfrissebb statisztikák szerint 3,5 milliárd ember él a Földön, aki még nem hallotta az evangéliumot, ők 70 ezer népcsoportot képviselnek. Bár ez nagyon nagy szám, a gyülekezetnek ma minden eszköze, erőforrása, tudása rendelkezésre áll, hogy befejezze a nagy küldetést, és a terület ismerői azt mondják, hogy ha komolyan vennénk a feladatot, tíz év alatt befejezhetnénk a feladatot. Negyven éve Lausanne-ban elindult egy mozgalom, amely éppen ezét a célért küzd, hogy befejezze, ami hátra van ebből a nagy küldetésből. 2016-ban egy globális találkozóra kerül sor, amelynek ez a célja: 25 és 35 év közötti keresztény vezetők gyűlnek majd össze 200 országból, hogy örömmel vállukra vegyék ezt a feladatot, és világszerte átadják ezt a látást az országaik gyülekezeteinek. Számomra az Isten munkájába bevonódó hit például azt jelenti, hogy részt veszek ennek a találkozónak a szervezésében, amelyről már most egyértelmű, hogy a Szentlélek a főszervezője. Mindenkinek mások az adottságai és a lehetőségei, de Isten minden hívőt vár, hogy vonódjon be az ő munkájába – ez is a hit.

Bárhol is tartasz a hit kérdésében, a zsidókhoz írt levélhez csatlakozva bátorítalak, hogy növekedj, mert nagyon megéri! Ha még nem hiszed, hogy Isten létezik, bizonyosodj meg róla. Ha öröm nélküli keresztény életet élsz, bizonyosodj meg róla, hogy Isten szemében kedves vagy, és merd készpénznek venni az ígéreteit! És ha mindezzel megvagy, vonódj be az ő tervébe, legyél a munkatársa! Nincs ennél nagyobb lehetőség az életben!

***

Ha részletesebben is érdekel a fejezet, meghallgathatod a kistarcsai bibliaóra hanganyagát, amely 2014. november 17-én hangzott el a Kerepes Rádióban.