Ahmed Merabetnek hívták azt a 42 éves rendőrt, akit január elején a Charlie Hebdo c. szatirikus lap szerkesztőségénél elkövetett merénylet során lelőttek az iszlamista merénylők.
A lap köztudottan éveken át kíméletlenül gúnyolta az iszlámot, és többször is tiszteletlenül ábrázolta Mohamed prófétát, ezzel borzolva a muszlim világ idegeit. Először három éve szakadt el a cérna, amikor felgyújtották a szerkesztőséget. A Charlie Hebdo – igaz, folyamatos rendőri védelem mellett – mégis tovább folytatta a tevékenységét, nem kímélve az iszlámot sem. A január eleji támadásnál a gyilkosok biztosra mentek. Egy szerkesztőségi ülésre jutottak be, és tüzet nyitottak az újságírókra. Közben azt kiáltozták, hogy bosszút állnak a prófétán esett sérelemért. Az utcára érve a szerkesztőséget védő rendőrrel is végeztek.
Ahmed, a rendőr halála azért különösen nagy jelentőségű, mert úgy tudni, ő is muszlim volt. Erre egy muszlim aktivista irányította rá a figyelmet. Miközben világ minden részén a Charlie Hebdo munkatársaival fejezték ki a szolidaritásukat, ez a halott rendőr nevében írt a bejegyzés jelent meg a Twitteren: „Én nem Charlie vagyok, én Ahmed vagyok, a halott rendőr. Charlie viccet csinált a hitemből és a kultúrámból, és én azért a jogáért haltam meg, hogy ezt megtehesse.”
A muszlim rendőr viselkedéséről Jézus szavai jutottak eszembe: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” Vagyis nekünk is meg kell védenünk mások jogát arra, hogy elítéljenek és negatívan gondolkozzanak rólunk. De hogyan?
Azt hiszem, túl sok energiát fordítunk arra, hogy azzal foglalkozunk egy-egy döntésünk, tettünk előtt, hogy mások mit fognak gondolni rólunk. Ha ezt el tudjuk engedni, és ezzel meghagyjuk, megvédjük a jogot, hogy mindenki gondoljon és mondjon rólunk, amit akar, ezzel óriási energiáink szabadulnak fel arra, hogy a meggyőződéseink, értékeink alapján hozzunk döntéseket, ne mások véleménye alapján. Igaz, ebbe egy módon mi is bele fogunk halni, legalábbis az egónk. Ez mégis nagyobb szabadság, mint egy életen át mások véleményének a rabjaként élni.
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.