A kisebb gyerekek sorsa, hogy szüleik mindig nagyobb testvéreikkel példálóznak. „Bezzeg a bátyád sosem viselkedett így!” „Látod, ő már milyen szépen szót fogad?” Elgondolkodtam azon, hogy vajon hogy élték meg Jézus kisebb testvérei, hogy nem csak egyszerűen egy nagyobb testvér él velük, hanem maga a testet öltött Isten. És vajon hogy élték meg ezt a szülei? Jézus felnőttkoráról sokat tudunk az evangéliumokból, gyerekkoráról azonban csak igen keveset, Lukács egyetlen epizódot örökít csak meg az evangéliumában. A fejezetről szóló tanítást megnézheted/meghallgathatod ide kattintva.
A történet az egyik nagy zsidó ünnepen játszódik, amelyre szülei elvitték magukkal az akkor tizenkét éves Jézust is. Ezeken az ünnepeken jellemzően a város lakosságának hatszorosának megfelelő mennyiségű turista érkezett Jeruzsálembe felbolydítva a város életét – magunk elé képzelhetjük a poros utcákon hömpölygő kesze-kusza tömeget, a mindenütt felvert sátrakat, amelyben az ünnep egy hete alatt éltek, akiknek nem jutott fedett szállás.
Szülőként minden bizonnyal rémálom lehetett egy ilyen hét, Józseffel és Máriával pedig megtörtént a legrosszabb: hazafelé egy nap után észrevették, hogy Jézus nincs az úti társaságban. Végül, miután visszatértek a városba, három nap után rátaláltak a templomban, a tanítók körében.
Bár a párbeszédben, amit a szüleivel ezek után folytat Jézus akár szemtelennek is tűnhet, valójában óriási bölcsességet és céltudatosságot árulnak el a szavai, amikor így szól: „Miért kerestetek engem? Hát nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?”
Néhány napon belül elérkezik a szilveszter, és vele együtt az újévi fogadalmak ideje. Azt hiszem, Jézusnak ez a mondata nagyon is gyakorlati segítséget adhat abban, hogy helyes célokat tűzzünk magunk elé a jövő évre.
Élhetünk úgy jövőre, hogy a magunk dolgaival foglalkozunk. Úgyis mi magunk vagyunk a kedvenc témánk. Nem hiszed? Gondolj csak bele, hogy amikor ránézel egy csoportképre, amin te is szerepelsz, vajon kit keresel meg először? A neten keresgélve ráakadtam egy listára, amely a legnépszerűbb újévi fogadalmakat gyűjti össze. A tíz felsorolt célból kilenc bizony teljesen a „magunk dolgai”, ilyenek például a sikeres fogyókúra, az igazi szerelem megtalálása vagy éppen a hatékonyabb spórolás.
Élhetünk úgyis, hogy mások dolgaival foglalkozunk, bár a magyar nyelvben fellelhető mondások („Törődj a magad dolgával!” „Ne üsd bele az orrod más dolgába!”) azt sugallják, hogy ez nem bölcs irány.
Amit viszont Jézustól tanulunk ebben a fejezetben, hogy élhetünk úgy, hogy nem a magunk, és nem is mások dolgaival foglalkozunk, hanem a mi Atyánk dolgaival. De vajon mik ezek?
Azt hiszem, hogy Isten mindannyiunknak valami másra irányítja a figyelmét, amikor ezen gondolkozunk. A legfontosabb nem is az, hogy tételesen tudjuk, hogy mi az Atyánk dolga, hanem inkább az a mentalitás, hozzáállás, hogy keressük, vajon Isten mit tesz egy adott helyzetben. Ahogy lassan átlépünk 2016-ba, arra bátorítalak titeket, hogy vegyétek magatokra ezt a gondolkozásmódot. Amikor ránéztek egy helyzetre – legyen az családi helyzet, gazdasági, gyülekezeti, politikai vagy bármilyen egyéb helyzet – ne elsősorban a saját életetekre gyakorolt hatását vizsgáljátok, hanem tegyétek fel ezt a kérdést: vajon Isten mit munkál itt? Vajon ő most min dolgozik a szívekben? Vajon neki mi a célja? És amikor felismered ezt, vonódj be az ő munkájába.
Azt hiszem, ha ezt a hozzáállást sikerül megtanulnunk Jézustól az előttünk álló évben, akkor ugyanaz lesz az eredménye, mint ami az ő életében volt, amit a fejezet utolsó verse ír le: „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.”
Az Atya dolgaiban elért sikerekben gazdag új évet kívánok nektek!
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.