Mitől lesz élő egy gyülekezet? (Jelenések 3:1-2)

Mitől lesz élő egy gyülekezet? (Jelenések 3:1-2)



“A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt.” (Jelenések 3:1-2)

1997. augusztus 31-én Diana hercegnő halálhíre bejárta a világot. Az alagút falának ütközött roncs képeit mindenki láthatta a médiában. A hercegnő egyes rajongói azonban nem tudták elfogadni a tényt, hogy kedvencük halott. Hónapokkal a haláleset után számos híresztelés látott napvilágot, miszerint a hercegnő életben van, még képeket is közöltek valakiről, aki hasonlított rá, várandósan, kerekes székben ülve. Számos más halottnak hitt hírességgel kapcsolatban hírlett a haláluk után, hogy életben vannak. A nevek között van Elvis Presley, Adolf Hitler, de még Petőfi Sándor is.

Jézus a szárdiszi gyülekezetet úgy jellemzi, mint aki a neve alapján élő, pedig valójában halott. Rámutat, hogy nem találta teljesnek a gyülekezet cselekedeteit Isten előtt.

Úgy gondolom, a szárdiszi gyülekezet a protestáns reformációban megszülető gyülekezeteket ábrázolja. Erre a bejegyzésre készülve újra elolvastam Luther 95 tézisét, amit a német reformátor 1517. október 31-én tett közzé Wittenbergben, a vártemplom kapujára szögezve. Lenyűgözően, és bátran ír a katolikus egyház túlkapásairól, amivel sok kortársához hasonlóan nem tudott azonosulni. Valami nagyszerű kezdődött ott el. Visszatekintve azonban látszik, hogy a reformáció nem volt teljes. Rövidesen a protestáns egyház is államegyházzá vált néhány országban, számos babiloni elemet magával hozott a katolikus egyházból, és rengeteg névleges hívőnek adott otthont (egész területek váltak szinte egyik pillanatról a másikra protestánssá). Talán sokan úgy néztek rá, és úgy is nevezték, hogy ez az élő egyház. És valóban sok, Szent Lélek által vezetett vezetője és tagja lehetett. De a gyülekezetre, mint nagy egészre mégis azt mondja Jézus, hogy csak a neve alapján élő, valójában azonban halott.

Jézus azt üzeni, hogy nem találta teljesnek a gyülekezet cselekedeteit. Érdekesnek találom, hogy itt a „teljes” szó egyik jelentése: „csordultig töltve lenni”. Pál apostol szavai jutnak eszembe, aki így bátorította a hívőket: „Teljetek meg Szent Lélekkel!” (itt) Egyes források szerint a reformáció idején nagyon kevés hangsúlyt kapott a Szent Lélekről szóló tanítás – erre utalhat az is, hogy Jézus úgy mutatkozik be a gyülekezetnek, mint akinél az Isten hét lelke van.

A személyes véleményem az, hogy a reformáció idején sok ember cselekedeteit sokkal inkább a katolikus egyház elutasítása vezette, mint a Szent Lélek. Ez a motiváció – hogy ellenálljunk annak, amit az Igével ellenkezőnek tartunk – helyes ugyan, de önmagában nem elég, nem teszi teljessé az életünket, halottak maradunk. A Szent Lélek az, aki megeleveníti még azt is, aki halott. „Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” (itt)

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.