Ne fald fel Amerikát! (Jelenések 18:1-8)

Ne fald fel Amerikát! (Jelenések 18:1-8)



Ezek után láttam, hogy egy másik angyal leszállt a mennyből: nagy hatalma volt, és dicsősége beragyogta a földet. És ezt kiáltotta erős hangon: “Elesett, elesett a nagy Babilon, amely ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan lélek, minden tisztátalan állat és minden utálatos madár rejtekhelyévé lett. Féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői”. Hallottam, hogy egy másik hang szól az égből: “Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket; mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól. Fizessetek meg neki, ahogyan ő fizetett, és kétszeresét adjátok vissza cselekedetei szerint: a pohárba, amelyet ő megtöltött, töltsetek neki kétszeresen; amilyen mértékben dicsőítette magát és dőzsölt, annyi kínnal és gyásszal fizessetek meg neki, mert szívében ezt mondja: Fenségesen ülök itt, mint egy királynő, özvegy nem vagyok, gyászt sem látok soha. Ezért egyetlen napon jönnek rá a csapások: halál, gyász és éhínség; és tűzzel fogják megégetni, mert erős Úr az Isten, aki megítéli őt”. (Jelenések 18:1-8)

A hétvégén végre rászántuk magunkat, hogy kipróbáljuk azt a hamburgerezőt, ami a közelmúltban nyílt a környékünkön. Már a neve is sokat mond: „Fald fel Amerikát!” Olyan irtózatos méretű szendvicseket kaptunk, amilyet még nem láttam. A feleségem a felénél feladta. Én pedig, bár becsülettel betoltam az utolsó falatig, utána levegőt is alig tudtam venni. Aztán arról beszélgettünk, hogy mennyire durva, hogy míg mi itt akkora szendvicseket kapunk, hogy meg sem tudjuk enni, milliók éheznek. De hasonló morális kérdések merülnek fel, ha arra gondolunk, hogy a mobiltelefonjainkhoz szükséges ásványi anyagok akár egy olyan afrikai bányából is származhatnak, ahol gyermekeket dolgoztatnak éhbérért, hogy mi olcsón hozzá juthassunk a kütyükhöz.

Ahogy arról korábban írtam, Babilont két szemszögből mutatja be a Jelenések könyve. Ennek az Isten ellen lázadó rendszernek van egy vallási, illetve egy gazdasági-politikai vetülete. Az előző bejegyzésekben részletesen foglalkoztunk a vallási komponenssel, itt viszont a gazdasági-politikai rész bukását látjuk. Ugyanúgy, ahogy a vallási rendszer, a „nagy parázna” egy városhoz, Rómához köthető, úgy tűnik, hogy a gazdasági-politikai rendszernek is lesz egy központja, mégpedig egy kikötőváros. Sokan New Yorkra gondolnak, mások pedig szó szerint értik, hogy az ókori város, Babilon újra fel fog épülni. Ez a második verzió már csak azért is érdekes, mert az egykori iraki diktátor, Szaddam Huszein 1983-ban elkezdte a város újjáépítését az Eufrátesz partján.

babylon.8990.large_slideshow

De a lényeg nem ez, hanem hogy mi jellemzi ezt a kiépülőben lévő gazdasági rendszert. A kulcsszavak ismerősen csengenek: féktelenség, dőzsölés, gazdagság. Gondoltátok volna, hogy Istent nagyon is érdekli, hogy milyen gazdasági rendszert építenek az emberek? Babilont, amit a féktelenség és a dőzsölés jellemez, keményen meg fogja ítélni.

Kezdetben Isten azzal bízta meg az embert, hogy töltse be a földet, és uralkodjon rajta. Az uralkodásból azonban leuralás lett, és az ember a mai napig kiszipolyozza a földet. A bolygó, ami természetesen elegendő élelemmel szolgálhatna minden lakosa számára, éhező milliók otthona is. Az emberiség egy olyan gazdasági rendszert épített, ami igazságtalan, és a „szerencsés” kevesek féktelenségét, dőzsölését, gazdagodását szolgálja ki.

Soha nem felejtem el, amikor egy történelem órán a tanárunk adott egy lapot, amin két táblázat volt. Az egyikben világméretű problémák szerepeltek (pl. éhezés, szennyezet ivóvíz stb.) és azok az összegek, amelyből ezeket a problémákat fel lehetne számolni. A másik táblázat pedig azt mutatta, hogy a világon a jóléti társadalmak mennyit költenek évente luxuscikkekre. Sajnos nem találtam meg azt a papírt most, ahogy készültem megírni ezt a bejegyzést. De a legmegdöbbentőbb adatra emlékszem: az egész világon fel lehetne számolni az éhezést abból az összegből, amennyit egy év alatt kozmetikumokra költünk.

Persze nem azt szeretném mondani, hogy holnaptól legyünk mindannyian ápolatlanok, és menjünk vissza a kőkorba. De azt viszont gondolom, sőt látom az Igében, hogy Isten kéri az ő népét, hogy ne vegyen részt a féktelen dőzsölésben, és hogy ne szolgálja ki a féktelen gazdagodást. Furcsa paradoxon: miközben mi nem tervezünk a Földre hosszú távon, lehetőségeinkhez mérten mégis szerepet kell vállalnunk abban, hogy Isten teremtett világával jól éljünk, ne kizsigereljük azt.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.