Nem mind arany, aki fénylik (2 Péter 2)

[A fejezetről szóló tanítást meghallgathatod ide kattintva.]

Verne 15 éves kapitány c. regényének főszereplője egy Dick Sand nevű fiú, aki hajósinasként szolgál egy bálnavadászhajón. Egy szerencsétlen baleset során azonban a hajó kapitánya és tapasztalt matrózai a tengerbe vesznek, így az Amerikába tartó hajó vezetése Dickre marad. Negoro, a hajó ideiglenes szakácsa azonban gonosz tervet forralva félrevezeti Sand Dicket. Az egyik iránytűt összetöri, a másikat mágnessel eltéríti, valamint a hajó sebességmérőjét is használhatatlanná teszi. A szakács ténykedésének következtében a hajó Dél Amerika partjai helyett egyenlítői Afrikában köt ki, ahol kiderül, hogy Negoro valójában rabszolga-kereskedő és az utasokat rabszolgaként adja el. Bár végül minden jóra fordul, jól illusztrálja ez a történet, hogy nem mindegy, kinek szavazunk bizalmat.

Péter második levelében a gyülekezetekben megjelenő tévtanítók ellen küzd, akiben a korabeli hívők hajlamosak voltak megbízni, pedig nem szabadott volna. De nem általában a tévtanítókról ír, hanem egy nagyon konkrét helyzetről, ami akkor érintette a gyülekezeteket: a gnosztikus tanítók egy csoportja kezdett megjelenni a gyülekezetekben. A gnosztikusok alaptanítása az volt, hogy a test velejéig romlott, és ezért nincs köze a lelkiekhez. Ebből aztán két irány alakult ki. Az egyik tábor azt tanította, hogy mivel a testnek úgysincs köze a lelkiekhez, ezért nyugodtan éljünk minél kicsapongóbb életet. Más gnosztikusok éppen ellenkezőleg azt vallották, hogy mivel a test romlott, az a jó, ha minél inkább sanyargatjuk. Mondanom sem kell, hogy az első csoport volt a népszerűbb, és ők voltak, akik megjelentek a gyülekezetekben. Ahogy valamennyi eretnekség esetében, ők is kiválasztották a Biblia bizonyos tanítását, például a test romlottságáról szólót, viszont például az isteni ítéletről szóló tanítást szándékosan figyelmen kívül hagyták. Ezzel félrevezették a hívőket, akár Negoro a 15 éves kapitány hajóját – félő volt, hogy nem csak ők, hanem ezek az ingatag hívők is máshol kötnek majd ki, mint ahol szerettek volna.

Ma nem tudok, személyesen nem találkoztam ilyen durva tévtanítással – hiszen ezekről Péter úgy ír, mint amelyek a kárhozatba visznek. Viszont ma is vannak olyan tanítások, amelyek, ha az üdvösségünket nem is veszélyeztetik, rendesen meg tudják nyomorítani a keresztények életét. Szeretnék néhány gyakorlati tanácsot adni ezekkel szemben a fejezet alapján.

1) Ne bízz emberekben. A Biblia azt tanítja, hogy átkozott az, aki emberben bízik. A vezetők, tanítók azért vannak, hogy segítsék a hívőket a szolgálatukra való felkészülésben, és ennek része, hogy Isten Igéjét tanítják. A prófétálásról, tanításról azonban mind az ószövetség, mind az újszövetség azt írja, hogy meg kell ítélni. Legyen nagyon gyanús, ha valaki azzal az igénnyel lép fel, hogy fogadd el, bármit is mond, egyszerűen a tekintélye miatt, még akkor is, ha mást látsz az Igében. A béreaiakat azért dicséri Lukács, mert még Pálnak sem hitték el azonnal, amit mondott, hanem előtte leellenőrizték az írásokban. Legyen az is gyanús, ha valaki magához akar kötni, nem az Igéhez. Valaki úgy fogalmazta meg, hogy ahonnan nem szabad elmenni, onnan futni kell. Legyen az is gyanús, ha valakin azt érzékeled, hogy nem épít téged a szolgálatával, felkészítve a te feladatodra, hanem kihasználni, irányítani, manipulálni, leuralni akar. Nem kell mindenkiben megbízni, csak azért meg Istenről beszél, és van hozzá tekintéllyel járó pozíciója.

2) Legyen erős az immunrendszered. Péter arról ír, hogy ezek a tévtanítók elsősorban az ingatag hívőket tudták félrevezetni. Ezért a legjobb, amit tehetünk védekezésként, hogy minél jobban megismerjük a Biblia tanítását, így egyből kilóg majd a lóláb, ha valaki mást tanít. De az Igét olyan szívvel kell olvasnunk, hogy Isten szívét ismerjük meg belőle. Meg fogjuk látni, hogy ő azt szeretné, ha megismernénk az igazságot, és ez szabaddá tenne bennünket – nem megkötözött vallásos emberekké. Nem véletlen, hogy a tévtanítók általában nem bátorítják a személyes bibliatanulmányozást. Mert az manipulálhatatlanná tesz.

3) Legyél biztos benne, hogy újjászülettél. A fejezetből nem egyértelmű, hogy ezek a tévtanítók valamikor igazán hittek-e. Az utolsó versből azonban úgy tűnik, hogy csak úgy tűnt, mintha. Péter disznóknak nevezi őket, akik megfürödtek ugyan, de disznók maradtak. Nem történt bennük valódi változás. Ismerték az üzenetet, de nem merték teljes szívükkel elhinni. Aki ugyanis elhiszi, és így Krisztusba kerül, az az Ige szerint új teremtés. Így – miközben nem szeretnék senkit ledisznózni – arra azért bátoríthat minket ez a fejezet, hogy erősítsük meg a hitünket Krisztusban. Nagyon könnyű belesodródni a külsőségeken alapuló kereszténységbe, Istent azonban a szívünk érdekli. Ő azt szeretné, ha a hitünk célja az ő megismerése lenne, és minden más – a gondolkozásunk és az életünk megváltozása – csak ennek a következménye.