Ott vagyunk már? (2 Péter 3)

[A fejezetről szóló tanítást meghallgathatod ide kattintva.]

Nem tudom, belegondoltatok-e már, hogy életünk során mennyi időt töltünk várakozással. Ha el kell valamit intéznünk, sokszor várnunk kell a sorunkra (egy amerikai kutatás szerint egy felnőtt élete során átlagosan hat hónapot tölt el sorban állással), vagy hallgatnunk kell az ügyfélszolgálat zenéjét. Most a kánikulában eszembe jutottak a gyerekkori balatoni utazásaink is – úgy tűnt, soha nem érünk oda. (Ehhez kapcsolódóan szeretettel küldöm nektek a Kelemen Kabátban Nyári gyerekek a Balatonparton kezdetű számát, és a Shrek vonatkozó részletét.) Azért kezdtem el a várakozásról gondolkodni, mert a soron következő, és egyben a második levelet lezáró levelében Péter apostol arra emlékeztet, hogy a keresztény életnek is az egyik legfontosabb eleme a várakozás, Jézus közelgő visszajövetelére.

Bár Jézus maga is megígérte, és a mennybemenetele után megjelenő angyalok is megersítették, hogy vissza fog térni, a korai keresztények közül alighanem senki nem gondolta volna, hogy közel kétezer évvel később még mindig várni fogjuk. Sokan már az első században is sokallták az eltelt időt, és nem könnyítette meg a helyzetüket az sem, hogy bizonyos tévtanítók azt kezdték hirdetni, hogy Jézus nem is fog visszajönni, a gyülekezeten kívüliek részéről pedig várható is volt, hogy őrültségnek tartották, ha valaki ebben mert hinni. Az idős Péter apostol azonban, aki többször is fültanúja volt ennek az ígéretnek, és maximálisan megbízott Jézus jellemében, újra kiáll azért, hogy Jézus vissza fog jönni.

Először azokról beszél, akik gúnyolódnak Jézus visszajövetelének gondolatán. Rámutat, hogy két dolog el van rejtve ezek elől: az egyik, hogy a Isten egyszer az özönvíz által igencsak beavatkozott a történelembe, a másik pedig, hogy a Földet Isten teremtette. Ahogy ezt olvastam, azon gondolkoztam, hogy ez az öreg halász kétezer évvel ezelőtt mennyire tisztán látta a helyzetet, ami még ma is igaz! A mai tudomány éppen ezt a két tényt hagyja ki a számításából. Könnyebben elfogadja, hogy ez a végtelenül komplex világ a véletlenből keletkezett, és hogy a Föld többmilliárd éves, mint hogy belássa, hogy a világ egy intelligens tervezés nyomait hordozza magán, és egy ponton valóban bekövetkezett az özönvíz, amely teljesen megváltoztatta a Föld klímáját, és magyarázatot ad a különböző kőzetrétegek között megtalálható leletekre is. Péter azonban ennek az okát is tisztán látja. Ezek a gúnyolódók azért nem látják ezeket, mert az alapmotivációjuk az, hogy a saját kívánságaik szerint élhessenek. Ebbe pedig nem fér bele egy Isten, aki azzal az igénnyel lép fel, hogy ő szabja meg a jó és a rossz határát.

Ezután Péter vissztér ahhoz, hogy Jézus bizony újra vissza fog jönni, sőt, a világ a jelenlegi formájában véget fog érni, mégpedig úgy, hogy az “egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak”. Nem semmi, ha belegondolunk, hogy ez a leírás nem más, mint a modern atomfizika leírása egy ókori halász tollából. Ma ugyanis ezen az elven működnek az atomreaktorok: az atommag meghasadásakor óriási energia keletkezik (mindössze 170 grammnyi uránium energiájával öt évig el lehetne látni egy San Francisco méretű város szükségletét). A tudósok azonban a mai napig nem tudják igazán, hogy mi tartja össze az atommagot, amely semleges neutronokból és pozitív protonokból áll. A Biblia szerint maga Isten az, aki összetartja a világot (Kol 1:17), Péter pedig itt ókori nyelven próbálja leírni azt a pillanatot, amikor Isten elengedi az atomokat, és a Föld összes atomja egyszerre hasad meg.

Péter mondanivalója egyszerű: ne kételkedjünk abban, hogy Jézus valóban vissza fög jönni értünk. Amíg pedig várunk, négy gyakorlati tanácsot is ad, amelyekkel a legtöbbet hozhatjuk ki az időnkből.

1) Tekintsünk úgy Isten türelmére, mint kegyelemre, és lássuk meg a szívét, hogy miért vár: hogy ha lehet, senki se vesszen el, hanem mindenki megtérjen. Ha már megtértél, segíts másoknak is ebben. Ha még nem, ne halogasd a döntést, mert nem tudhatod, meddig tart még a türelmi idő!

2) Éljünk úgy, mintha bármelyik pillanatban megtörténhetne az elragadtatás. Érdemes feltenni a kérdést, hogy változtatnál-e valamit az életeden, ha tudnád, hogy Jézus 1 év múlva visszajön? És ha 1 hónap, 1 hét múlva, vagy holnap jönne? A várakozás legyen hatással ez életünkre!

3) Amíg várakozunk, növekedjünk a kegyelemben és Jézus megismerésében, ugyanis ez tesz ellenállóvá a tévtanításokkal szemben. Péter a levele végén visszatér ahhoz, amivel kezdte: a kereszténység lényege, hogy egyre jobban, személyes módon megismerjük Jézus Krisztust. A többi vallásosság.

Remélem, bátorító volt számotokra Péter leveleinek tanulmányozása. Ezzel a bejegyzéssel én most egy időre elköszönök, kiveszek egy kis nyári szünetet és a babázásra koncentrálok. Ősszel – ha addig nem jön vissza az Úr – folytatom, valószínűleg Eszter könyvével. Kellemes nyarat mindenkinek!