Le merném fogadni, hogy nem sok idő telt el azóta, hogy ünnepeltél valamit. Lehet az egy szülinap, egy jelentős életesemény évfordulója, egy közeli barát, ismerős esküvője, vagy akár nemzeti ünnep (amikor manapság a legtöbben azért örülünk, mert nem kell dolgozni). Szeretünk ünnepelni. De olykor megesik az is, hogy hiába vagyunk ott fizikailag, nem tudunk kikapcsolni és lazítani, nem tudjuk átélni az ünnepet. Sőt, lehet hogy egyikünk-másikunk volt már ünneprontó is.
Jézus korában is voltak olyanok, akik egyszerűen nem tudtak örülni annak, ami a szemük előtt zajlott. Itt is erről olvasunk a fejezet felütésében: „A vámszedők és a bűnösök mind Jézus köré gyűltek, hogy hallgassák őt. De a farizeusok és a törvénytanítók morgolódni kezdtek: „Ez az ember magához fogadja a bűnösöket, és együtt eszik velük!” Vajon hogy kezelte Jézus a morgoldókat?
Válaszként elmondott három történetet: az elveszett juh, az elveszett pénz és a tékozló fiú példázatát. Mindhárom történet az ünneplésről szól. Jézus arról tanít, hogy ünneplés van a mennyben, amikor egy Isten számára elveszett, céltévesztett ember megtér.
Egyszer voltam a kistarcsai rendőrörsön. Hát nem volt valami fergeteges a hangulat. Sokan így látják a mennyet is, mint valami égi rendőrörsöt, ahol figyelik az embereket és ciccegnek a bűnökön. Jézus ezekkel a történetekkel más képet mutat: a mennyben folyamatosan ünnep van, mert az egész világon percről percre mindig átadja valaki az életét Istennek. A menny az ünneplés helye.
A történetet valószínűleg ismeritek, de ha nem, olvassátok el a fejezetet itt. Most csak néhány gondolatot szeretnék kiemelni belőle.
Az első, hogy újra érdemes megfigyelni, hogy Jézus hogy fogalmazta meg a kritikáját a farizeusok felé. Nem csak odavágta nekik, hogy ejnye, de gáz, hogy morogtok, és nem tudtok örülni. Hanem rámutatott a bennük lévő jóra, hogy hiszen ők is elmennének megkeresni, ha a százból akár csak egy juhuk is elveszne. És utána tanítja nekik azt, hogy Isten ugyanígy érez az emberek iránt. Azt szeretné, ha Isten szívét értenék meg, nemcsak az igazságosságát.
A második, hogy Jézus radikálisan új istenképet tanított. A rabbik akkoriban azt tanították, hogy Isten ugyan várja vissza a bűnösöket, de csak akkor, ha azok megfelelő módon közelítenek hozzá, és rendbehozzák az életüket. Jézus ezzel szemben azt tanítja, hogy az Atya nem csak várja, hanem keresi az embert. Vagy, ahogy a tékozló fiú történetében látjuk, kémeleli a láthatárt, és amint meglátja a visszatérő fiát, elé szalad, a nyakába borul, és csókolgatja. A mi Istenünk nem egy olyan Isten, aki betart. Fontosabbak vagyunk neki, mint a saját méltósága.
A harmadik, hogy az Atya azonnal ünneplést szervezett, amikor hazaért a fia. Nem várta meg, míg rendbehozza az életét, és bizonyítja, hogy tényleg bánja, amit tett. Sőt, lehet, hogy azért szaladt elé, azért öltöztette az ő tekintélyét jelképező ruhába és gyűrűbe a hazatérő fiát, hogy megvédje a falubeliek jogos bántásaitól, amiért olyan tiszteletlenül távozott? Az Atya nem azért szervezett ünneplést, mert a fia megjavult. Hanem azért, mert hazajött.
És végül a negyedik, ahogy az Atya az idősebb fiúval bánt, aki, miután meghallotta a mulatozás hangját, és megtudta, hogy az öccse hazatérése miatt ünnepelnek, nem akart bemenni. Két dolgot látunk itt egyszerre. Egyrészt, hogy az Atya kijött az ünnepről, hogy a lelkére beszéljen. Szeretettel kezelte azt a haragot, a saját teljesítmény felhántorgatását, az igazságtalan túlzást, vádolást és hibáztatást, amit a „jobbik” fiától kapott. Másrészt viszont látjuk, hogy miközben az Atya kijött beszélni a nagyobbik fiával, az ünneplés folytatódott. Sőt, határozottan ezt mondta az idősebb fiúnak is, minden érve ellenére: „ most ünnepelnünk és örülnünk KELL.”
Engedd meg, hogy személyesre fordítsam. A te éltedet inkább az ünneplés, vagy inkább a morgolódás jellemzi? Ha inkább a második, az Atya neked is ezt mondja: most ünnepelnünk és örülnünk kell. Persze dönthetsz úgy, hogy nem ünnepelsz. Dönthetsz úgy, hogy mindig a negatívat látod. De ettől még ünnep van, és csak annyit érsz el, hogy te kimaradsz belőle. Kár lenne érte!
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.