Randi fényes nappal (Ruth 2:14-17)

Randi fényes nappal (Ruth 2:14-17)



Az evés idején így szólt neki Boáz: Jöjj ide, egyél a kenyérből, és mártsd falatodat az ecetes lébe. És ő leült az aratók mellé. Boáz pörkölt gabonát nyújtott neki, és evett, s jóllakott, sőt még hagyott is. Azután felállt, hogy tovább szedegessen, és Boáz azt parancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, és meg ne pirongassátok! Sőt húzogassatok ki neki a kévékből is, hagyogassatok el, hogy fölszedhesse, és ne dorgáljátok meg. Így szedegetett a mezőn egész estig, és mikor kicsépelte, amit szedegetett, majdnem egy efa árpa lett belőle. (Ruth 2:14-17)

Ebből lesz valami

Az előző bejegyzésben odáig jutottunk, hogy Boáznak nemcsak feltűnt a mezején szedegető móábi lány, hanem igazi férfi módjára kezdeményezett, megszólította, és biztosította róla, hogy a legjobb helyen van. Nem kell sokáig várnunk a következő lépésre sem. Boáz alig várhatta hogy elteljen a délelőtt, hogy meghívhassa Ruthot ebédelni. Ez pedig már egy komoly lépés egy kapcsolatban.

Ezt látva azon gondolkodtam, hogy mennyivel józanabb dolog az első randit ebédidőre tenni, mint vacsoraidőre. Ha vacsorázni viszel valakit, akkor majdnem biztos, hogy egy romantikus, félhomályos étteremben találjátok magatokat, ahol minden gondoskodik arról, hogy ne tudd igazán megismerni a másikat. A félhomály, az andalító zene olyan romantikus ködöt okoz, hogy lehetetlen a tisztán látás. De más hibát is el lehet követni az udvarlás során. Fiúk, hadd adjak egy tanácsot, amit a saját „káromból” tanultam meg: a gyros pitában nem éppen a legmegfelelőbb menü egy randira. Egyszerűen lehetetlen kulturáltan fogyasztani. Eni lehet, hogy azt is hozzátenné, hogy ilyen alkalmakra ne bokalengő nadrágot vegyetek fel. (Pedig az a kedvenc gatyám volt!)

Talán ez lehet a történetben az a pont, ahol Ruthnak is feltűnik, hogy itt valami történik. Eddig ő el volt foglalva a munkával, majd lenyűgözte Boáz jósága. Itt viszont talán elkezdi sejteni, hogy több is van ott jóságnál. Sokan abból következtetnek erre, hogy noha Ruth szegény volt, és minden bizonnyal éhes is, nem akarta behabzsolni az egész ételt Boáz szeme láttára, hanem inkább azt mondta, hogy jól lakott, és hagyott egy keveset.

347a61abpiknik

Az igazi szeretet ad

Boáz a folytatásban is igazi férfiként viselkedik, igaz szerelmes férfiként. Amit itt tesz, az már túlmegy az elvárható kedvességen, vagy jóságon. Már nem csak engedi, hogy Ruth a maradékból szedegessen. Hanem egyrészt védelmére kel, és ráparancsol a szolgákra, hogy nehogy valaki bántani merje, másrészt kiadja utasításba, hogy a már összeszedett kévékből is húzogassanak ki és hagyjanak el „véletlenül” szálakat, hogy Ruth felszedhesse. Melyik munkaadó adna ilyen utasítást az alkalmazottainak? Talán egy szerelmes munkaadó.

És miért mondom, hogy Boáz itt igazi férfiként viselkedik? Mert szerintem jól le lehet mérni egy férfi jellemét és szeretetének valódiságát egy nő irányába abból, hogy elsősorban adni szeretne neki, vagy kapni szeretne tőle. Lányok, ne dőljetek be az olyan férfiaknak, akik kapni szeretnének. Ha valaki Boáz, észre fogjátok venni abból, hogy egyfolytában arra törekszik, hogy adjon, áldást hozzon az életetekbe.

Aki mindent odaajándékoz nekünk

Végül megint csak ide lyukadunk ki: ez a tanulság is Isten és az ember viszonyáról beszél. Isten is szeret minket, és az ő szeretetét sem az jellemzi, hogy kér, hanem az, hogy ad. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát ADTA” – áll Jézus híres mondatában. Pál apostol pedig így áradozik: „Aki az ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért ODAADTA, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt?” Ez Isten kegyelme. Nemcsak, hogy nem kapjuk meg az ítéletet, amit megérdemelnénk, hanem megkapjuk azt, amit soha nem érdemelnénk meg.

És ez nem csak egyszer, a megtéréskor történik, hanem az életünk során végig. Isten meg nem érdemelt jóindulata végigkíséri az utunkat. Azt hiszem, erről szól a keresztény élet, és a keresztény szolgálat. Igaz, hogy fáradozunk, de ez leginkább ahhoz hasonlít, mint ahogy Boáz munkásai szinte odaejtették Ruth elé a learatott árpát, hogy felszedhesse.  Hát szedegessük csak örömmel, mert szeretve vagyunk!

Kapcsolódó énekek

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.