Ugye milyen idegesítő tud lenni, amikor lefagy a számítógép, vagy hiába nyomkodjuk a telefon képernyőjét, nem reagál? De nem csak a gépekben, az emberekben is zavaró, amikor nem, vagy nem úgy reagálnak a mondanivalóinkra vagy tetteinkre, ahogy szeretnénk. A most vasárnap tanulmányozott részben láttuk, hogy Jézus csodáira és tanításaira hány féle módon reagáltak az emberek. És láttuk azt is, hogy egyik-másik hozzáállás igencsak zavarta őt, míg mások válaszát elismerte. Vajon milyen reakciót vár tőlünk ma? A részletesebb tanítást megtalálod itt.
Először arról a reakcióról tanított, amelyet akkoriban a farizeusok és a vallási vezetők testesítettek meg, és amely ma is oly sok emberre jellemző, ez pedig a tartózkodás. A kérdést egyszer direktben is feltette nekik, mégpedig Jánossal kapcsolatban: döntsék el, hogy szerintük Istentől volt az általa hirdetett keresztség, vagy csak emberi dolog. Akkor a farizeusok – némi okoskodás után – politikusan azt válaszolták: nem tudjuk.
Ma is olyan sok beszélgetésben látom ezt, mintha az emberek nem éreznék, hogy Jézus üzenete nem olyasmi, amit meghallgatunk, aztán eltesszük az ismereteink közé. Amit ő mond, az választás elé állít minket. Ha tartózkodunk, nem döntünk, ránk is igazzá válik, amit Jézus mondott itt a farizeusokra: „Kihez hasonlítsam tehát ezt a nemzedéket? Kihez is hasonlók? Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik azt kiáltják egymásnak: Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok, siratót mondtunk, és nem sírtatok.” A tartózkodó ember hozzáállása Jézust ugyanúgy zavarja, mint minket egy lefagyott okostelefon.
A fejezet végén látunk egy másik reakciót. Mégpedig egy prostituálttól, aki sírva ront be egy farizeus házába, amikor megtudta, hogy Jézus ott van. Szó nélkül mosni kezdi az úttól poros lábát a könnyeivel, majd a hajával törli meg, miközben csókolgatja, és illatos olajjal keni meg. Elég valószínű, hogy éppen azzal az olajjal, amit egyébként a „vállalkozásában” használt illatszerként. Hát, sok mindent mondhatunk vagy gondolhatunk róla, de az biztos, hogy ő nem volt tartózkodó: szenvedélyesen reagál Jézusra, elárasztja a szeretetével.
Micsoda kép: ott vannak a valószínűleg jó, erkölcsös életet élő, teológiában jártas farizeusok, és ott van egy kisírt szemű, most már torzonborz prostituált. Mennyire meghökkentő, hogy Jézus ennek az asszonynak a reakcióját állítja elénk példaként, és az ő reakciója az egyetlen a fejezetben, amire Jézus azzal válaszol, hogy megbocsáttattak a bűnei, és menjen el békességgel.
Ami az asszony reakciójának az igazi lényege, hogy nem csoportszinten gondolkozott – ami pedig a korábbi reakciókban megfigyelhető volt – hanem nagyon személyesen reagált. Nem elméleti teologizálás volt, mint a vendéglátó farizeus hozzáállása, hanem nagyon is gyakorlati, nyilvános felvállalása a céltévesztettségének (bűn), a kegyelem elfogadásának, és a Jézus iránt érzett szeretetének. Jézus ezt a személyes reakciót várja egyenként mindenkitől. Egy olyan gyülekezetbe jársz, amelyik szereti Jézust és magasra emeli a nevét, az nagyszerű. De őt valójában a te személyes reakciód érdekli. Hogy te mit lépsz mindarra, amit tett érted.
Olyan könnyű manapság tartózkodni Jézussal szemben. Könnyű csak egy intellektuális választ adni az üzenetére, és az agyunkkal elfogadni őt. Könnyű benne maradni a jólfésült farizeusi létben, teologizálni, egy csoport részének látni magunkat, akikkel hasonlóan gondolkodunk. De Jézust a személyes reakciónk érdekli. Szeretné, ha az iránta érzett szeretetünket ki mernénk mutatni olyan tettekkel is, amelyekért mások akár meg is vetnek. Hát ne fagyjunk le!
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.