Szeretem a Biblia őszinteségét. Nem sérthetetlen, tökéletes porcelánszentekként mutatja be a történeteiben szereplő embereket, hanem nagyon is valóságosan, nem takargatva a hibáikat.
Hogy került például Jézus felmenőinek listájába az idegen Támár, aki egy ponton prostituáltnak öltözött, hogy gyereket szerezzen az apósától, Júdától? És miért viseli Jézus még a mennyben is a „júdabeli oroszlán” nevet, amely e furcsa felmenőjére utal? Vajon mi volt Júdában ennyire különleges?
Most vasárnap az ő történetükről tanítottam. Egy igaz történet Isten titokzatos kegyelméről, ami erősebb a bűneinknél, és soha nem hátrál. Ha felmelmerült már benned valaha, hogy a hibáid miatt Isten esetleg feladja a terveit veled kapcsolatban, akkor nagy szeretettel ajánlom neked ezt a tanítást. A legfontosabb tanulságokat összegyűjtöttem a videó alatt is. (Ezúttal az esti felvételt teszem közzé, ami a budapesti Golgota gyülekezetben készült, Kistarcsán ugyanis megviccelt minket a technika.)
Főbb tanulságok
1) Mind Júda, mind Támár inkább antihősöknek számítanak, mint hősöknek. Bár emberileg mindkettejük tettei érthetőek, sok hősieset nem találunk bennük. Júda a családja elhívásával kapcsolatban hitetlen, a menyével szemében pedig messzemenően inkorrekt volt. Felmerül a kérdés, hogy miért szerepelnek mégis mindketten Jézus nemzetségtáblázatában? Egyszerűen azért, mert Isten így döntött, erre választotta ki őket.
2) Ma sokan félreértik a kiválasztás és az eleve elrendelés kérdését. Vajon Isten igazságtalan, mivel egyik embert kiválasztja, míg a másikat eleve arra kárhoztatja, hogy elvesszen? Nagyon fontos megértenünk, hogy az újszövetségben mindenki kiválasztott lesz, aki úgy dönt, hogy hisz Krisztusban. Isten nem egyes ebereket választott ki magának, hanem úgy döntött, hogy mindazokat válassza, akik hisznek a Fiában. Ahogy Jézus tanította a menyegzőről szóló példázatában (Máté 22) – „sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak” – azok a kiválasztottak, akik elfogadták a meghívást.
3) A kiválasztással kapcsolatban van két törvényszerűség, ami ma is érvényes volt. Az egyik, hogy Isten soha nem a teljesítményünk alapján választ. Júda nem volt különleges, mint ahogy Izrael népe sem volt az. Mi sem azért vagyunk kiválasztottak, mert különbek lennénk bárkinél. Hanem egyszerűen azért, mert Isten így döntött. És ki az, aki őt felülbírálhatná?
4) A másik törvényszerűség, hogy Isten soha, egyetlen esetben sem vonta vissza a kiválasztását. Hiába követett el Júda sok hibát, ettől nem vesztette el a kiválasztottságát. A római levél tanítja Izrael kiválasztásával kapcsolatban: Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. Sokan tartanak attól, hogy a bűneikkel, hibáikkal elvesztik az üdvösséget. De vajon miért gondoljuk azt, hogy ha Isten a múltban soha nem vonta vissza a kiválasztását, akkor éppen most fogja elkezdeni? A kegyelmet eleve nem cselekedetekkel szereztük meg. Hogy tudnánk cselekedetekkel elveszíteni?
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.