Sértő üzenet (Jelenések 11:8-14)

Sértő üzenet (Jelenések 11:8-14)



Az előző bejegyzésekben találkoztunk a két tanúval, akik az evangéliumot hirdetik majd Jeruzsálemben a nagy nyomorúság idején. Szolgálatuk végéig Isten különleges védelmét élvezték, miután azonban befejezik a bizonyságtételüket, az Antikrisztus megöli őket.

Holttestük a nagy város utcáján hever, amelynek neve lelki értelemben Sodoma és Egyiptom, ahol az ő Urukat is megfeszítették. A népek és törzsek, a nyelvek és nemzetek fiai látják az ő holttestüket három és fél napig, de nem engedik sírba tenni. A föld lakói pedig örülnek ennek és vigadnak, ajándékokat küldenek egymásnak: mert ez a két próféta gyötörte meg a föld lakóit. (Jelenések 11:8-10)

Voltatok már olyan beszélgetésben, amikor egy ponton úgy éreztétek, hogy nem akarjátok hallgatni a másikat? Én rendszeresen olyankor jutok el erre a pontra, amikor egy ügynök felhív, például egy hihetetlenül kedvezményes kondíciókkal járó hitelajánlattal, természetesen csak nekem. Régebben udvariasan végighallgattam, majd illedelmesen elköszöntem. Mostanában azonban nem mindig jutok el idáig. (Nem tudom, figyeltétek-e – egyre arcátlanabbul csinálják: felveszed a telefont, és belekezdenek egy 2 perces monológba, aminek már az elején közlik, hogy a beszélgetést rögzítik.)

Elgondolkoztam ezen a szóhasználaton: a két próféta gyötörte a föld lakóit, ezért örültek annyira a haláluknak. Vajon mivel gyötörték őket? Hatalmuk volt ugyan, hogy csapásokkal sújtsák a Földet, de – ahogy anno Mózes és Illés esetében is – az igazi hangsúly az üzenetükön volt, amit hirdettek. Az volt az, ami igazán gyötörte a hallgatóságukat. Nem akarták hallani őket.

ear-plugs

Belegondoltatok már, hogy mennyire sértő, és durva üzenet az evangélium? Isten gyakorlatilag azt mondja el benne, hogy mi, emberek végérvényesen célt tévesztettünk és elromlottunk, és esélyünk sincs arra, hogy javítsunk a helyzetünkön. Nem tudunk semmit tenni, amivel egy kicsit is hozzájárulhatnánk az üdvösségünkhöz. Egyetlen lehetőségünk marad: elfogadni a kegyelemből felajánlott örök életet, ami teljes mértékben ajándék. Ez arcul csapja a büszkeségünket. Sért, hogy nem tudunk semmit letenni az asztalra. Megbánt, mert semmibe veszi a nemes erőfeszítéseinket.

Gyakran tapasztaltam, hogy ez az üzenet gyötri az embereket. Jobban szeretnénk, ha legalább részben megdolgozhatnánk az üdvösségünkért. Jót tenne az önbecsülésünknek. Egyszer egy kollegámmal beszélgettem, szinte egy egész napon keresztül, megszakításokkal. Megosztottam vele az evangéliumot, majd egy sor kérdésen átrágtuk magunkat. Végül ezzel a mondattal zárta le a beszélgetést: „Attila, ez túl egyszerű.” Nem tudta elfogadni, hogy Isten őt a menthetetlen bűnös kategóriába sorolja, akin csak a kegyelem segíthet.

Egy keresztény, aki életével és szavaival az evangéliumot hirdeti, óhatatlanul megsérti a környezetét. Ahogy Pál apostol írja: „Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata a halálra, azoknak az élet illata az életre.” Aki nem hisz, annak az evangélium olyan, mint a halál szaga. De vigyázat! Ez nem azt jelenti, hogy durván, érzéketlenül kell hirdetnünk az evangéliumot. Elég sértő az üzenetünk is, nem kell besegítenünk ebbe! Képviseljük hitelesen, de szeretettel!

Remélem, hogy amikor megtörténik az elragadtatás, sokan felismerik, hogy az evangélium igaz, még akkor is, ha túl egyszerű. Hasonló lehet majd a reakció, mint amit itt látunk:

A három és fél nap elmúltával azután az Istentől az élet lelke szállt beléjük, és lábra álltak. Nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. És hatalmas hangot hallottak a mennyből, amely így szólt a két prófétához: “Jöjjetek fel ide!” És ellenségeik szeme láttára felmentek a felhőben a mennybe. Abban az órában nagy földrengés támadt, és a város     tizedrésze összedőlt, a földrengés megölt hétezer főnyi embertömeget, a többieket pedig rémület szállta meg, és dicsőítették a menny Istenét. A második jaj elmúlt: íme, a harmadik jaj eljön hamar. (Jelenések 11:11-14)

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • Peti

    A tapasztalatom az, hogy nem csak a kegyelem túl egyszerű. Isten szabad akarattal teremtette az embert, aminek része, hogy nem determinálhatja őt még Önmaga (Isten) elfogadására sem. Isten társakat szeretett volna az emberben, akikkel megoszthatja Önmagát, nem pedig rabszolgákat. Valahogy félresiklott nálunk ez a szabad akarat, jobban szeretjük hallani magunkat, mintsem a valóságot. Igaz ez majdnem minden területen. Valahogy túl egyszerű a Biblia teremtéstörténete. Jobban szeretjük a magunk okoskodását, mint az Isten kijelentését, bármennyire is irracionális ez a magatartás, főleg Istennel szemben, Aki csak tudja miről beszél.