Sosem tudhatod… (Ruth 4:13-22)

Sosem tudhatod… (Ruth 4:13-22)



Elvette tehát Boáz Ruthot, és az a felesége lett. És bement hozzá, és megadta az ÚR, hogy fogant méhében, és fiút szült. Akkor azt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az ÚR, aki ma nem engedte meg, hogy rokoni támasz nélkül maradj. Legyen híres az ő neve Izráelben! Legyen ő lelked megvidámítója és vénséged istápolója, mert menyed szülte őt, az, aki szeret téged, és aki többet ér neked hét fiúnál. Ekkor megfogta Naomi a gyermeket, ölébe vette, és dajkája lett neki. A szomszédasszonyok pedig nevet adtak neki, és azt mondták: Fia született Naominak. És elnevezte Óbédnak. Ő az apja Isainak, Dávid apjának. Ezek Pérec utódai: Pérec nemzette Hecrónt, Hecrón nemzette Rámot, Rám nemzette Ammínádábot. Ammínádáb nemzette Nahsónt, Nahsón nemzette Szalmónt. Szalmón nemzette Boázt, és Boáz nemzette Óbédot. Óbéd nemzette Isait, Isai pedig nemzette Dávidot. (Ruth 4:13-22)

Philip Yancey Meghökkentő kegyelem c. könyvében ír egy családról, amit alkalma volt négy generáción át követni. Megfigyelte, ahogy a rossz döntések következményei nemzedékről nemzedékre kísérték a család tagjait, mint valami rossz átok. Daisy egy tízgyermekes családba született, ahol az apuka rendszeresen az üveg aljára nézett, és goromba volt nem csak a gyermekeivel, hanem a feleségével is, akit végül utcára is rakott. Daisy soha nem tudott megbocsátani az apjának. És bár megfogadta, hogy nem lesz olyan, mint ő, és soha nem nyúlt az italhoz, mégis zsarnokságban tartotta a családját, és lelkileg terrorizálta a gyermekeit. A lánya, Margaret ezért szintén komoly sérüléseket szenvedett gyerekkorában, és tovább vitte a meg nem bocsátás átkát. Amikor fia, Michael kamaszkori lázadásában túl messzire ment, Margaret egyszer azt mondta, hogy soha többé nem akarja látni. A megbocsátásra való képtelenség nemzedékeken át fertőzte a családot. Valaki elkezdte, és utána mindannyian továbbadták, mert egyik generáció sem hozta meg a jó döntést, hogy megtöri ezt az ördögi láncolatot.

Ruth története éppen az ellenkezőjére példa. Ez a fiatal lány, aki özvegyen maradt Móáb földjén, választhatta volna azt az utat, hogy haragszik Istenre, és keserűen éli le az életét. Ezt a hozzáállását garantáltan továbbadta volna a gyermekeinek, aki továbbadták volna a saját gyermekeiknek, és így tovább. Ruth azonban úgy döntött, hogy Isten szárnyai alá menekül oltalmat keresni. Jó döntést hozott, és ezzel nem csak az ő élete vett más irányt, hanem ahogy ezekből a versekből látjuk, a döntés hatása nemzedékeken átívelő lett. Ő lett Dávid király dédanyja, és végső soron Jézus Krisztus, a Megváltó ősanyja is. Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy milyen irányt vett volna a nép sorsa, ha Ruth nem dönt Isten mellett, nem költözik Izraelbe és nem ismeri meg Boázt.

A történetnek ez a része is sokat tanít nekünk arról, hogy miként tekintsünk az életünkre. Nap, mint nap hozunk döntéseket, és valószínűleg bele sem gondolunk, hogy ezeknek generációkon átívelő következményei lehetnek. Ezért nagyon fontos, hogy a döntéseinket istenfélelemmel hozzuk meg, az ő céljai és lelkülete szerint. Istennek ugyanis ez a fontos – nem a múltunk és a családunk múltja. Isten nem személyválogató, aki mellette dönt, azt megáldja, legyen az a móábi Ruth, vagy éppen a jerikói prostituált, Ráháb. (Tudtátok, hogy ő volt Boáz anyja?)

Van itt még egy fontos dolog, és ez ezúttal a szülőknek, főleg az anyukáknak szól. Ti hajlamosak vagytok úgy érezni, hogy „csak gyereket neveltek”, és nincs semmilyen különös küldetése az életeteknek. Bátorítalak titeket, hogy nézzétek meg Ruth példáját! Valószínűleg ő sem gondolta, hogy tőle származik majd a Messiás, aki emberek milliárdjainak az életére lesz hatással. Ő csak szerette Istent, és odaszánta magát neki – a többi pedig mind ebből következett. Vagy nézzétek meg Naomi példáját, aki idősebb korában tért vissza a helyes útra, és végül a Messiás ősapját nevelgette. Higgyétek el, hogy a gyereknevelés egyáltalán nem kisebb küldetés, mint bármelyik másik, sőt. Sosem tudhatjátok, hogy annak, hogy mit adtok át a gyerekeiteknek, hogy kezelitek a mindennapokban apró-cseprő gondjaikat, milyen generációkon átívelő hatása lesz.

cute-baby-wallpaper-7

Ezzel végére is értünk Ruth könyve tanulmányozásának. Köszönöm, hogy velem tartottatok. Most valami új, és más következik, erről később írok még bővebben.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • Mihályné Schmiedt Veronika

    Kedves Attila,
    örömmel olvastam elemzéseidet. Köszönöm a sok munkát amit belefektettél.
    Isten áldjon!
    Vera

    • Nyári Attila

      Kedves Vera, köszönöm a visszajelzést, örömmel írtam a leveleket!

  • Örülök, hogy most nem hagysz minket kétségek között a folytatás tekintetében. 😉

  • Szia Attila! Köszönöm azt az értékes gondolatot,hogy az édesanyáknak nem kisebb a szolgálatuk a gyerek neveléssel ,mint a bármelyik más.Fiatal anyukaként komoly lelki problémát jelentett nekem,hhogy eléggé erre korlátozódik csak az életem. Pedig most már ,hogy felnőtt az eleje /19-18 évesek/ látjuk ,hogy mit vetettünk.Örültem ,hogy olvashattam Ruth és Naomi példáját. Sokat jelentett nekem. Köszönöm kitartó biblia tanulmányaidat. Istenünl áldja meg minden gondolataidat! Gyönygyi