Számodra mi az abszolút tekintély? (Jelenések 2:12, 16)

Számodra mi az abszolút tekintély? (Jelenések 2:12, 16)



“A pergamoni gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van… Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával.” (Jelenések 2:12 és 16)

Hallottam egy történetet egy vadászról, aki egyszer puskavégre kapott egy medvét, de éppen mielőtt meghúzta volna a ravaszt, az állat megszólalt: „Várj egy percet! Nem kell rögtön lőni, inkább kössünk kompromisszumot. Mondd el, hogy mi a te célod, utána én is elmondom, hogy mit szeretnék.” A vadász elmondta, hogy ő tulajdonképpen egy szőrmebundát szeretne. Majd a medve következett: ő azt szerette volna, hogy tele legyen a hasa. „Gyere hát velem” – mondta a medve, megoldjuk ezt úgy, hogy ne kelljen megölnöd. A vadász ráállt a dologra, letette a puskáját, és követte a medvét az erdőbe. Röviddel ezután a medve visszatért, egyedül. A hasa tele volt, nem kellett meghalnia, a vadásznak pedig lett szőrmebundája.

A kompromisszum lényege, hogy nem nyerhetsz. A pergamoni gyülekezet egy olyan gyülekezet volt, ahol a hívők közül sokan kompromisszumot kötöttek az értékrendjüket illetően. Olyan dolgok történetek a gyülekezetben, amelyek már nem álltak meg az Ige mérlegén. Jézus úgy mutatkozik be nekik, mint akinél a kétélű éles kard van, ami az Isten Igéjét jelképezi. Később hozzáteszi, hogy ha nem térnek meg, harcolni is fog ellenük ezzel a karddal. Elég szomorú, ha egy gyülekezet ellen az Igével kell és lehet harcolni. Hogy történhet meg ez?

A válasz kulcsa az, hogy mi egy gyülekezet számára az abszolút tekintély. Ez ideális esetben az Ige, Isten szava. De ugyanígy válhat legfőbb tekintéllyé a gyülekezet hagyománya, egy bizonyos vezető szava, és még annyi minden. Amikor egy közösség számára már nem az Ige az abszolút tekintély, nagy bajban van. Jézusnak ez volt az egyik legnagyobb baja az akkori zsidó vallási vezetőkkel: annyira ragaszkodtak az elődeik által lefektetett hagyományokhoz, hogy nem vették észre, hogy azok sokszor ellentmondanak Isten Igéjének.

Nem szeretném, ha félreértenétek. A hagyomány lehet jó és hasznos. De sohasem lehet fontosabb és előrébb való, mint Isten Igéje. Ha úgy adódik, hogy a két dolog – a hagyomány és az Ige – ütközik, az utóbbinak kell győznie. Valaki így foglalta össze nagyon egyszerűen: „Minden generációnak elég bátornak kell lennie ahhoz, hogy megvizsgálja az elődeitől megörökölt hagyományokat az Ige tükrében. Ami ezek közül ellenkezik az Igével, attól meg kell szabadulnia.” Egyetértek. Ezen a területen nem szabad kompromisszumot kötni. Mert a kompromisszum lényege, hogy nem nyerhetsz.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • balazs05

    Nagyon jó a poszt, és jó olvasni, viszont annál nehezebb megvalósítani. Gyülekezeti szinten legalább annyira mint egyénileg…