“De szeretnék gazdag lenni, egyszer libasültet enni” – kezdte első versét a költő, József Attila. Szegény sorban nőtt fel, és úgy is élt, így számára egy jó étel, némi jó ruha és egy öt forintos kugler már felért a gazdagsággal. Valljuk be, mi legtöbben sokkal többell rendelkezünk, mégis szinte mindenki szeretne csak legalább egy kicsit gazdagabb lenni.
A Biblia ugyan nagyon sokszor áldásként beszél a gazdagságról. Jézus a hegyi beszédben mégis a lelki szegényeket nevezte boldognak, a magát gazdagnak tartó laodiceai gyülekezetet pedig gyomorforgatónak tartja. Nyilvánvaló, hogy nem a fizikai pénzről van itt szó. De akkor miről? Vajon mi az a gazdagság, amire Jézus utalt, amikor azt mondta, hogy könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni? Erről beszéltem most vasárnap a kistarcsai Golgotában. (A tanítást megtalálod ide kattintva.)
Ebben a tanításban két történet áll éles kontrasztban. Az egyik egy fiatal, gazdag és vezető pozícióban lévő férfiről szól, aki ráadásul szellemileg is fogékony volt, és Jézust kérdezte az örök élet titkáról. Jézus azonban a válaszával elriassza, és a férfi szomorúan távozott. A másik történet egy vak koldusról szól, akinek semmilye nincs. A történet végén azonban már lát, és örömmel követi Jézust.
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.