Társtaláló (Ruth 2:8-13)

Boáz ezt mondta Ruthnak: Ugyan hallod-e, édes leányom! Ne menj szedegetni más mezőre. Ne menj el innen, hanem maradj mindenütt a szolgálóim nyomában. Szemed legyen a mezőn, amelyet aratnak, és járj utánuk. Íme, meghagytam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek. Akkor ő arcra borult, meghajolt a földig, és ezt mondta neki: Miért vagy ilyen kedves hozzám, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok? Boáz pedig így felelt: Bizony elmondtak nekem mindent, amit anyósoddal tettél férjed halála után, hogy elhagytad apádat és anyádat és a szülőföldedet, és ahhoz a néphez jöttél, amelyet nem ismertél azelőtt. Fizessen meg az ÚR a te tettedért, és legyen teljes a jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. Ő pedig ezt mondta: Hálás vagyok kedvességedért, uram, mert megvigasztaltál engem, és szívélyesen beszéltél szolgálóddal, holott én nem a te szolgálóleányaid közül való vagyok. (Ruth 2:8-13)

Két veszélyes folyamat

Egyre-másra jelennek meg cikkek arról, hogy a férfiak egyre inkább elnőiesednek, a nők pedig elférfiasodnak. Az erdélyi Krónika Online cikke szerint ennek egyik jele, hogy a mai férfiak 48 százalékkal kisebb arányban érdeklődnek a veszélyes kalandok – például ejtőernyőzés, hegymászás, extrém sportok vagy más, adrenalinfröccsel járó tevékenységek iránt –, mint apáik 35 évvel ezelőtt.

Én egy másik területen sokkal veszélyesebbnek látom a férfiak változását. Úgy tűnik – tisztelet a kivételnek – hogy a mai férfiak egyre kevésbé kezdeményeznek. Ezzel egyidejűleg pedig egyre több az olyan nő, aki látva a „erősebb nem” tétovaságát inkább a saját kezébe veszi az irányítást. Mind a két folyamat veszélyes, és Ruth története mind a férfiak, mind a nők számára fontos tanítást tartogat.

Igazi férfiak kerestetnek

Az előző versekben láttuk, hogy Boáz sokat hallott Ruthról, majd amikor meglátta a saját földjén dolgozni, valami történt. Talán szerelem első látásra. A munkafelügyelő szavaiból kirajzolódó egyéniség pedig még vonzóbbá tette a szemében Ruthot, ezt a bátor, istenfélő, alázatos és szorgalmas móábi lányt. Ruth itt még semmit sem sejtett. Egyszerűen tette, amit megértett az Igéből. Boáz viszont nem sokáig habozott, kezdeményezett. Megszólította Ruthot, és beszélgetni kezdett vele. A szavaiból pedig csupa áldás és bátorítás áradt. Azt hiszem, Boáz minden istenfélő férfi számára minta.

Tisztán emlékszem arra a napra, amikor először szólítottam meg Enikőt. Néhány éve, éppen a két ünnep között történt. Egy gyülekezeti alkalom után embereltem meg magam, és odamentem, hogy elkérjem az e-mail címét, mondván, hogy szeretnék neki írni valamiről. Ő azt válaszolta, hogy inkább beszéljünk egyszer személyesen. Teljesen azt hittem, hogy le akar rázni. Persze, majd egyszer, majd egyszer beszélünk… Aztán tényleg beszélgettünk, tavasszal pedig az öt éves évfordulónkat fogjuk ünnepelni. Kezdeményezni nem mindig könnyű, sőt! De mégis, Isten ezt a részt ránk bízta, férfiakra. Ezért bátorítok mindenkit, akinek 1-essel kezdődik a személyi száma, hogy legyen férfi! Kezdeményezzen! (Ez nem csak a párkapcsolatokban fontos.)

Az istenfélő nők titka

De bőven van tanulság Ruth válaszában is. Amikor Boáz megszólítja, őszintén meglepődik a kedvességén és a jóságán, és kiváltságként éli meg. Ez bepillantást enged nekünk a hozzáállásába. Nehéz élete volt – fiatalon özvegyen maradt, majd egy idegen országba költözött, ahol arra számíthatott, hogy egész életében egyedülálló és szegény lesz. Ő mégsem zúgolódott a nehézségek ellen, sőt, ezt vette természetesnek. Nem a nehézségek érték meglepetésként, hanem Boáz kedvessége és jóindulata. Igazi hálás szívvel fogadta a jó dolgokat Isten kezéből, hálás szívvel reagált.

20 éves korom körül kaptam a szüleimtől egy újságból másolt cikket, „Levél Fiamnak” címmel. Ez a fiktív levél arra adott tanácsokat fiúknak, hogy hogyan legyenek bölcsek a párválasztásban. Egy tanácsra különösen emlékszem, ami arról szólt, hogy olyan lányt érdemes feleségül venni, aki hálás és elégedett a jelenlegi körülményeiben és élethelyzetében. Aki ugyanis most elégedett és hálás, az bárhova is veti az élet, hálás marad. Aki azonban elégedetlen, az a legjobb körülmények között is hálátlan lesz. A hála ugyanis nem a körülmények függvénye, hanem a szívünk beállítottságától függ. Ruth egy igazi hálás szívű, istenfélő nő volt – ezt látjuk a válaszából. Ő példa minden istenfélő nő számára.

Boáz és Ruth egymást keresik

Mielőtt megnősültem, sokat foglalkoztam a párválasztás témakörével. Nem szerettem volna elrontani. Sok előadást hallgattam, és sok könyvet olvastam. Azt hiszem, mindannak, amit tanultam, itt van az összefoglalása Ruth könyvében. Minden istenfélő nő egy Boázra vágyik. Egy olyan férfira, aki szereti az Urat, határozott, képes kezdeményezni, és áldást jelent a körülötte élők számára. Ugyanakkor minden istenfélő férfi Ruthra vágyik. Egy olyan nőre, aki szívéből szereti az Urat, hálás szívű, észreveszi az áldásokat és alázatos. Ha keresed a társad, hadd adjak egy tanácsot. Ha férfi vagy, legyél olyan, mint Boáz – és Ruthot egyszer csak észre fogod venni. Ha nő vagy, legyél olyan, mint Ruth – és Boáz egyszer csak megszólít majd. Isten természetfeletti vezetése legtöbbször nagyon természetes módon nyilvánul meg.

A nagyobb történet

Az egész történet ugyanakkor egy sokkal nagyobb dologról beszél, mint egy férfi és egy nő románca. Boáz valójában Jézus Krisztus előképe, Ruth pedig a gyülekezeté. Ebben a kapcsolatban Isten volt az, aki kezdeményezett. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket” – mondta Jézus a tanítványainak. Ő kezdeményezte a kapcsolatot azzal, hogy megmutatta a szeretetét, ahogy Pál apostol írja a rómaiaknak: „Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.”

Ebben a kapcsolatban a mi dolgunk a reagálás, a hála. A keresztény élet valójában nagyon egyszerű. Egy szeretetkapcsolat, ahol engedjük, hogy Isten nap, mint nap lenyűgözzön minket a szeretetével, mi pedig hálás szívvel viszontszeretjük őt. Pál apostol a Kolossé levélben emlékezteti a hívőket, hogy Krisztus maga vitte véghez a megváltásunkat, ő elevenített minket, és ő bocsátotta meg a bűneinket. Ez mind Isten munkája, mi csak elfogadjuk. A mi dolgunk pedig ez (és legyen ez egy jókívánság 2014-re): „Azért amint elfogadtátok a Krisztus Jézust, az Urat, úgy járjatok is őbenne, meggyökerezve és benne felépülve, megerősödve a hitben, bővölködve a hálaadásban, ahogyan arra tanítottak titeket.”