Múlt héten éppen a bibliaórára készültem, amikor beesett egy e-mail egy amerikai kutató társaságtól, akik a Bibliával kapcsolatosan készítettek felmérést. Meglepő volt, hogy míg a válaszadók 72 százaléka azt gondolta, hogy a Biblia ma már a világ összes nyelvén elérhető, addig valójában még csak a 6.901 ma élő nyelv 43 százalékára készült el a teljes fordítás, további 26 százalék esetében folyamatban van a munka, 31 százaléknál (közel kétezer nyelv esetében) pedig még el sem kezdődött. Bele sem gondolunk, mekkora áldás, hogy mi nemcsak, hogy hozzáférünk a Bibliához magyarul, de még a fordítások között is válogathatunk.
Van ugyanakkor nekünk is egy problémánk: nem találkoztam még olyan hívővel, aki arról tett volna bizonyságot, hogy eleget olvassa a Bibliát. Felmerülhet a kérdés: miért téma ez egyáltalán? Például azért, mert Péter apostol is erre bátorít levelében: „Mint újszülött csecsemők az ige tiszta, hamisítatlan tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr.” Több tanítást is látok ebben.
Az első és legfontosabb, hogy Isten szeretné, ha növekednénk, ahogy az üdvösség felé haladunk. Nem szeretné, ha olyanok maradnánk, mint amilyenek a megtérésünkkor voltunk. Ami egy babától cuki, az egy néhány éves gyerektől már nem az. Ahogy a gyerekeinknél örülünk, ha fejlődnek, úgy Isten is örül, ha növekszünk. Valaki találóan fogalmazta meg: Isten elfogad minket úgy, ahogy vagyunk, de túlságosan szeret ahhoz, hogy úgy is hagyjon.
Nem mindegy ugyanakkor, hogy milyen táplálékon növekszünk. Óriási szakirodalma van annak, hogy mennyivel egészségesebbek, és mennyivel jobban teljesítenek azok a gyerekek, akik igazi anyatejen nőnek fel. Persze vannak tápszerek, de az nem az igazi. Péter itt az igét az anyatejhez hasonlítja. Ha növekedni szeretnél, ezzel táplálkozzál, ne tápszerekkel. Szerintem sok keresztény van, aki nem kívánja a tejet. Amikor a kislányunkat hazafelé vittük a kórházból, jött velünk szembe egy pár, akik néhány nappal hamarabb vitték haza a babájukat, de már visszafelé jöttek. Kiderült, hogy a kicsi egyszerűen nem akart enni, és egyre csak fogyott – ami óriási probléma.
Lelki értelemben legalább ekkora probléma, ha valaki nem kívánja az igét. Én úgy tapasztaltam, hogy erre két orvosság van. Az egyik, ha keresel egy olyan fordítást, amit értesz. Sosem felejtem el, milyen hatással volt rám, amikor a százéves Károli-szöveg után elkezdtem olvasni az Egyszerű fordítású újszövetséget. Értettem! A másik segítség, ha olyan tanítást hallgatsz, ami segít felkelteni benned az ige iránti vágyakozást. Ha rendszeresen azon kapod magad, hogy alig várod, hogy vége legyen a tanításnak, akkor valószínűleg otthon sem lesz nagyon kedved beleolvasni a könyvbe. Számomra egy Magyarországon szolgáló kaliforniai pásztor, Greg Opean tanításai voltak olyan hatással, hogy egyszerűen szívni akartam magamba az igét. Akkor tapasztaltam először, hogy a Bibliáról lehet mai nyelven, mai körülményekre alkalmazva tanítani.
Valószínűleg azonban súlya van az idézett mondat utolsó részének is. Akkor tudjuk kívánni az ige tejét, ha megízleltük, hogy jó az Úr. Akkor fogjuk kívánni az igét, ha teljes szívvel elhisszük, amit itt Péter Jézusról ír: „aki hisz benne, nem szégyenül meg”. Amíg ott van a félelem, hogy esetleg mégis megszégyenülünk, noha hiszünk, addig nem teljes iránta a bizalmunk. Péter a folytatásban szegletkőnek, megütközés kövének nevezi Jézust. Ahhoz hasonló, mint az a zöld doboz, ami az autópályák kijáratánál van, és ami figyelmeztet, hogy itt vagy balra, vagy jobbra kell tartanod. Isten úgy döntött, hogy Krisztus ilyen kő, vagy a hasonlattal élve zöld doboz lesz: az emberek az alapján lesznek megítélve, hogy miként döntöttek róla a szívükben. Ha olvasod a Bibliádat, meg fogsz róla győződni, hogy aki hisz Krisztusban, annak az örök élet, az üdvösség nem csak egy lehetőség, hanem egy ígéret. Isten pedig mindig megtartja az ígéretét.
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.