Teljetek meg Lélekkel! (Jelenések 11:3-6)

Teljetek meg Lélekkel! (Jelenések 11:3-6)



Az elmúlt időben szaggatottabban blogoltam, aminek a hátterében egy munkahelyváltás állt. Mostantól igyekszem visszatérni a rendes kerékvágásba. Vágjunk is bele!

„Az én két tanúmnak pedig megadom, hogy ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak zsákruhába öltözve”. Ez a kettő pedig a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak. Ha valaki bántani akarja őket, tűz tör elő szájukból, és megemészti ellenségeiket, és ha valaki bántani akarja őket, annak így kell megöletnie. Nekik megvan az a hatalmuk, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső prófétálásuk napjaiban; és van hatalmuk arra, hogy a vizeket vérré változtassák, és megverjék a földet mindenféle csapással, ahányszor csak akarják.” (Jelenések 11:3-6)

Az idézett versek tanulmányozása során arra jutottam, hogy a két tanú Mózes és Illés, akiket Isten a nagy nyomorúság időszakában újra el fog küldeni, hogy hirdessék az evangéliumot Jeruzsálemben. Miért gondolom, hogy éppen róluk van szó?

Az Ige két jellel írja le a hatalmukat:

Ezt az elméletet erősíti az is, hogy földi életük végén furcsaságok történtek: Mózest Isten temette el, és senki sem tudta, hova, Illés pedig nem halt meg, hanem elragadtatott Istenhez. Érdekes az is, hogy mindketten gonosz korban tanúskodtak először: Mózes a Fáraó előtt képviselte Isten szavát, Illés pedig Aháb király előtt. És ha hozzátesszük, hogy a megdicsőülés hegyén Jézus szintén Mózessel és Illéssel találkozott, akkor szerintem tovább élesedik a kép.

Érdekes, hogy Jézussal szemben a zsidók sokszor hivatkoztak – és hivatkoznak a mai napig – Mózesre, és a prófétákra. Milyen kegyelmes Isten, hogy még azt is megteszi, hogy a megmentésükért újra elküldi őket, hogy azok is higgyenek az evangéliumnak, akik csak az ő szájukból fogadják el.

Számomra azonban nem is a tanúk kiléte a legizgalmasabb, hanem az, ahogy János leírja a szolgálatukat. 1260 nap hosszú idő, főleg, ha egy ellenséges környezetben szolgál valaki. Honnan kapják az erejüket? Hogy nem fáradnak bele?

A magyarázat ezekben a szavakban van: „Ez a kettő pedig a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak.” Ennek megértésében az Ószövetség van segítségünkre. Ezt a képet ugyanis Zakariás próféta írta le először. Ő is két gyertyatartót látott, és mellettük két olajfát, és az olajfáktól aranycsöveken keresztül folyt az aranyszínű olaj a gyertyatartókba. Nem volt szükség időről időre újratölteni a gyertyatartókat, mert folyamatosan összeköttetésben álltak az olajforrással.

Ez a kép a Szent Lélekkel való kapcsolatunkat mutatja be. Meggyőződésem, hogy csak akkor tudjuk kitartóan szolgálni Istent, ha folyamatosan kapcsolatban állunk az olaj, vagyis a Szent Lélek forrásával. Ezért buzdít Pál apostol is – és itt az eredeti görög mondat folyamatos jelen időben íródott – így: „Teljetek meg Lélekkel”. Amikor Jézus a bizonyságtételről, evangelizációról beszélt, szintén arra tanított, hogy tanítványaiként csak a Szent Lélek erejével tudunk tanúi lenni: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek […] egészen a föld végső határáig.”

És végül álljon itt egy igevers azoknak, akikben felmerült a kérdés, hogy miként lehet megtelni Szent Lélekkel: „Ha ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?”

moses_and_elijah1

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.