Térjetek meg! (Jelenések 9:13-21)

Térjetek meg! (Jelenések 9:13-21)



 A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy hangot az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva közül, amely ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: “Oldd el a négy angyalt, akik meg vannak kötve a nagy folyamnál, az Eufrátesznél”. És eloldatott a négy angyal, akik készenlétben álltak órára, napra, hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek egyharmadát. A lovasseregek száma húszezerszer tízezer volt: hallottam a számukat. A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt, a lovak feje pedig olyan volt, mint az oroszlánok feje, és a szájukból tűz, füst meg kén ömlött. Ez a három csapás ölte meg az emberek egyharmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a szájukból ömlött. Ezeknek a lovaknak az ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk kígyóhoz hasonló és fejjel végződik, és ezzel ártanak. A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket és a bálványokat, amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak; és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem. (Jelenések 9:13-21)

Az Újszövetség, sőt, az egész Biblia alapgondolata a megtérés. Már Keresztelő János is ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” Később Jézusnak és az apostoloknak ugyanez volt az üzenete. A megtérésre hívás végigkíséri a történelmet: még a nagy nyomorúság idején is sokan döntenek majd Jézus mellett. Ezekben a versekben azonban egy szomorú fordulópontot látunk. A hatodik trombitaszóra eloldott négy pusztító angyal, és a nyomukban járó hadsereg elpusztítják az akkor élő emberiség egyharmadát, és ez után azt olvassuk, hogy a többiek ennek ellenére sem tértek meg.

Most nem szeretnék részletesen belemenni a négy angyal és a hadsereg boncolgatásába (sokan ezt is egy újabb démoni seregnek látják, mások emberi hadseregnek, hivatkozva Kína 1965-ös sokak által kétségbe vont állítását a 200 millió főt számláló hadseregéről). Inkább a megtérésről szeretnék írni.

Gondolkoztatok már rajta, hogy miért volt akkora probléma, hogy Ádám és Éva ettek a tiltott gyümölcsből az Éden-kertben? Miért számított ez bűnnek? Valójában csak azért, mert megszegték az egyetlen szabályt, amit Isten adott. Ezzel gyakorlatilag azt mondták Istennek: „Nem bízunk benned, nem hisszük el, hogy rád bízhatjuk az életünket, ezért a saját kezünkbe vesszük az életünk irányítását. Nem fogadjuk el, hogy te mond meg, mi a jó, és mi a rossz. Majd mi meghozzuk a saját döntéseinket.” A Biblia szerint ez a bűn. A bűnbeeséstől kezdve Isten azon munkálkodott, hogy az emberek megtérjenek hozzá: újra bízzanak benne, és elfogadják az ő ítéletét a jó és a rossz kérdésében. Ezt jelenti a megtérésként fordított görög szó, a metanoia: a gondolkozás megváltoztatását.

A fenti leírásban János leírja, hogy mi az öt jellemző nagy bűn a nagy nyomorúság idején élők életében: a bálványimádás, a gyilkosság, a varázslás, a paráználkodás és a lopás. Ismerősek? Ezekről a dolgokról Isten már a tízparancsolatban elmondta a véleményét, de ezt az emberek továbbra is figyelmen kívül hagyják. Az Isten elleni lázadás a nagy nyomorság idején csúcsosodik ki.

A fenti gondolatok alapján két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik a hívőknek szól. Legyünk Isten munkatársai abban, hogy az igazi megtérést hirdetjük! A kereszténység – más vallásoktól eltérően – nem kéri az embertől, hogy hozza rendbe az életét, mielőtt Isten elfogadná. Az ApCsel tele van megtérésekről szóló beszámolókkal, és mindenütt ugyanaz történt: valaki hallotta az evangéliumot, és egy pillanat alatt megváltoztatta a gondolkozását, és ez a változás később megváltoztatta az életét. Íme, néhány példa: Péter apostol pünkösdi beszéde, aminek a hatására háromezren tértek meg, a samáriaiak, az etióp főember, Saul, Kornélius családja, Lídia és a filippi börtönőr története.

Ha pedig úgy olvasod ezeket a sorokat, hogy még nem döntöttél Jézus mellett, bátorítalak, hogy minél hamarabb tedd meg. Ahogy az idézett versekben is látszik, el lehet jutni arra a pontra, ahonnan már nincs visszaút. Minél többször megkeményíti valaki a szívét az evangélium üzenetére, annál inkább megszilárdul ebben a döntésében. A zsidókhoz írt levél szavaival bíztatlak: “Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!”

time-for-change

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.