Bolyki László Kegyelem és kalmárszellem c. könyvében mesél a tamil hinduk egyik vallási fesztiváljáról, a Thaipusamról. A több mint egy hónapos előkészületi idő után kezdődik meg a híres felvonulás, amely során a zarándokok különböző áldozati tárgyakat visznek fel a Batu Caves, a világ legnagyobb barlangszentélyének oltáraira. Az áldozati ajándékokat kapókkal, piercingekkel akasztják magukra – akár az arcukat, fülüket, vagy nyelvüket átszúrva – és másszák meg a szentély 272 lépcsőjét a 35 fokos hőségben. Minél nehezebb az ajándék, és így a vállalt fájdalom, az áldozó személy annál inkább számíthat az istenek jóindulatára. Az egész megpróbáltatást – amelynek során sokan ki is dőlnek a sorból – azért vállalják, mert van az emberben valami nagyon ösztönös, mély vágy, hogy rendezze a szénáját, és jó embernek tarthassa magát. Más szavakkal: szeretnénk, ha tiszta lenne a lelkiismeretünk.
„A jó lelkiismeret általában a rossz memória jele” – tartja egy mondás. Egy másik internetes népi bölcsesség azonban közelebb áll a valósághoz, amely szerint a lelkiismeret olyan, mint egy hörcsög: vagy alszik, vagy rág. A fenti példa a tamil hinduk szertartásáról szélsőséges ugyan, de szintén ezt mutatja: nagyon vágyunk arra, hogy tiszta lelkiismerettel állni önmagunk, embertársaink és Isten előtt. És míg magunknak majdnem mindent meg tudunk magyarázni, mások véleményével pedig idővel megtanulhatunk nem törődni, a lelkiismeret harmadik rétegével nem olyan könnyű megbirkózni. Hogyan lehetünk biztosak benne, hogy rendben vagyunk Istennel? Hogy nem tart fent nekünk semmit, és nyugodtan állhatunk előtte?
A zsidókhoz írt levél 9. fejezete erről szól. A korábbi fejezetekhez hasonlóan itt is az ószövetség és az újszövetség közötti különbségre mutat rá, és itt különösen arra mutat rá, hogy Krisztus áldozata, amelyet a kereszten bemutatott, mennyivel jobb és tökéletesebb volt, mint az ószövetségi állatáldozatok. Nem csak abban volt jobb, hogy egyszer és mindenkorra érvényes maradt, hanem abban is, hogy míg az ószövetség során feláldozott sokmillió állat nem tudta helyreállítani az áldozók lelkiismeretét, addig Krisztus egyetlen áldozata a kereszten valóban képes megtisztítani a lelkiismeretünket (lásd 9. és 14. vers). Míg az ószövetségi áldozatok csak elfedezték, eltakarták Isten szeme elől a vétkeket, addig Krisztus áldozata el is törölte a bűnt (28. vers).
Ahogy az elején említettem, nagyon szeretnénk, ha elmondhatnánk magunkról, hogy jó emberek vagyunk. Nagyon sok embernek a vallás is ennek az eszköze: tesz dolgokat, hogy elmondhassa magáról, hogy rendben van Istennel. Ezeket a tetteket nevezi itt a Biblia holt cselekedeteknek, amelyek nem képesek megtisztítani a lelkiismeretet. Amikor azonban valaki megérti az evangéliumot, kénytelen beismerni, hogy rossz ember, és nem is tud megjavulni. Ez óriási ütés az egónknak, de az egyetlen útja, hogy elfogadva Krisztus áldozatát valóban megtisztuljon a lelkiismeretünk. Én ma sem tartom magam jó embernek, sőt. De igaz rám a római levél mondata: „Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak.” Ebben a nyugalomban élek. Tiszta lelkiismerettel állok Isten előtt.
Ez a fejezet úgy beszél az újszövetségről, mint végrendeletről, egy végrendelet pedig csak akkor lép érvénybe, ha a végrendelkező meghal. Az evangélium, amely szerint mindenki, aki Jézusban hisz tiszta lelkiismerettel állhat Isten előtt, nem lenne érvényes, ha Jézus nem halt volna meg. Néhány hónapja mutattak nekem egy videót, amelyben egy muszlim hittudós, Mihálffy Abdel Rahman sejk elemezte a világ történéseit a Korán fényében. Számomra a beszélgetés kulcsmondata az volt, amikor arról beszélt, hogy Jézus az ő tanaik szerint nem halt meg. Ez mindent megmagyarázott. Ha Krisztus nem halt meg, akkor az újszövetség nem érvényes. Ha nem halt meg, akkor hiába hiszünk, még a bűneinkben vagyunk. És bár Jézus halála a világtörténelem egyik legjobban dokumentált eseménye, mégis szükségünk van egy személyes meggyőződésre is: értem halt meg. „Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, melyben álltok is, amely által üdvözültök is” – írja Pál a korinthusiaknak. „Mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint, és hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon”. Ennek a bejegyzésnek is ez volt a célja: hogy eszetekbe juttassam, hogy Krisztus meghalt értetek, és ezért tiszta lelkiismerettel állhattok Isten előtt. Az újszövetség érvényes!
Olvasd el a zsidókhoz írt levél 9. fejezetét!
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.