Vagy ajándékba, vagy sehogy (Jelenések 2:13-15)

Vagy ajándékba, vagy sehogy (Jelenések 2:13-15)



“Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónusa van, de ragaszkodsz a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik. De egy kevés panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanítását tartják, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak. Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják.” (Jelenések 2:13-15)

Bálám kétségkívül az Ószövetség egyik legfurcsább karaktere. Prófétának nevezi az Ige, de az Újszövetség egyetlen egyszer sem említi pozitív összefüggésben. A történet szerint Bálák moábi király felbérelte Bálámot, hogy átkozza meg Izrael népét – és úgy tűnik, a pénz reményében Bálám meg is tette volna ezt, de Isten nem engedte meg. S mivel megátkozni nem tudta őket, a pénzt viszont szerette, kreatív módon kitalálta, hogy Izrael hogy vonhatná saját magára Isten ítéletét. Azt tanácsolta a moábiaknak, hogy vessék be a csinos, fiatal lányaikat, és csábítsák el az izraeli férfiakat, hogy részt vegyenek vallásos ünnepeiken, és paráználkodjanak. Bálám tanácsa sajnos működött.

Pergamonban szigorú üldözés járt azért, ha valaki nem áldozott a császár oltárán. Egyre többen hajlottak arra, hogy kompromisszumot kössenek. „Nem kell ezt annyira komolyan venni” – mondhatták. „Mit árt nekünk, ha áldozunk egy kis tömjént a császár oltáránál? Megtesszük ezt a kis vallásos cselekedetet, túl vagyunk rajta, így legalább nem üldöznek, de a szívünkben úgyis Jézust szeretjük. Nem ez a lényeg?” Egyszerű recept: igazi hit, egy kis vallásoskodással kiegészítve.

Jézus azt mondja erre a hozzáállásra, hogy ez annyira nincs rendben, hogy ha az így gondolkozók nem térnek meg (nem változtatják meg a gondolkozásukat), akkor az Igével fog harcolni ellenük.

Bálám idejében Izrael nagy bűne az volt, hogy összekeverte az igazi hitet vallásoskodással. Ez a jelenség a mai napig felüti a fejét még a keresztény gyülekezetekben is. Persze kell a hit, de azért teszünk mellé egy listát, amit szintén be kell tartani ahhoz, hogy Isten elfogadjon. Ez sokszor a jó szándékon alapul, de nagyon veszélyes. Az evangélium ugyanis azt mondja el nekünk, hogy Isten a hitünk miatt, cselekedeteinktől függetlenül fogad el minket igaznak. (lásd itt)

A hit és a vallás között óriási a különbség. A vallás arról szól, hogy nekem mit kell tennem azért, hogy Isten elfogadjon. A hit pedig arról, hogy Isten mit tett értem, hogy cselekedetek nélkül elfogadhasson. „Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (lásd itt)

Isten a vallásosságot paráznaságnak nevezi, és érthető, hogy miért: aki vallásoskodik, az a cselekedeteivel próbálja megvásárolni a szeretetet és beteljesülést, amire vágyik. Isten azonban nem fizetségért ad szeretetet, hanem kegyelemből. Az emberek között is lehet „szeretetet venni”, és ezt nevezzük paráznaságnak. Amikor azonban valaki megajándékozza a szeretetével a másikat, az az egyik legszebb dolog, és úgy nevezzük: szerelem.

Az Igében Jézus vőlegénynek nevezi magát, aki féltékeny szerelemmel szereti a menyasszonyát. A végsőkig elment azért, hogy megszerezze a szeretetünket. A vérével vásárolt meg, és tette lehetővé, hogy bűnös létünkre igazak lehessünk a szemében. Ha ezek után mi azt hisszük, hogy a cselekedeteinkkel kell megvásárolnunk a szeretetét, az éppen olyan, mintha paráznának tartanánk őt, és ez összetöri a szívét. Ő azt kéri, hogy fogadjuk el a szeretetét és elfogadását, amit ingyen, kegyelemből, „csak úgy” szeretne nekünk adni. Mit lehet válaszolni egy ilyen kérésre?

(Ilyenkor gyakran felmerül a kérdés: akkor nem fontos a jó cselekedet? Dehogynem! De ha tudom, hogy Isten szeretetből elfogad, akkor a jó cselekedetek gyümölcsként teremnek majd az életemben, mert szeretnék a kedvében járni annak, aki engem ennyire szeretett. Nem megfelelési kényszerből teszem, hanem válaszként az ő szeretetére.)

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.