Valószínűleg sokan láttátok a Sztárom a párom c. filmet, amely egy híres, világszerte ismert filmszínésznő és egy hétköznapi, éppen egy válás után rehabilitálódó férfi történetéről szól. A téma éppen a két szereplő világai közötti különbség miatt érdekes: Anne-t mindenki ismeri, beleértve Williamet, aki lelkesedik a filmjeiért, William viszont csak egy egyszerű könyvárus. Aztán persze találkoznak, és ahogy épül a kapcsolatuk, egyre egyértelműbb lesz, hogy mennyire más csupán tudni, információkkal rendelkezni valakiről, mint személyesen megismerni. Péter apostol második levelének hasonló a témája: arra mutat rá, hogy Istennek nem az a célja, hogy mindent tudjunk róla, hanem hogy személyesen megismerjük.
Ezt a levelet Péter az elsőhöz hasonlóan pogány területeken élő gyülekezeteknek írja. A szenvedés témakörének tárgyalása után ezúttal a tévtanítók ellen lép fel. Az élete vége felé közeledő Pétert – aki számára a kereszténység egyértelműen a Jézussal szerzett közös élményekről, az ő megismeréséről és a benne való bizalomról szólt – egyre jobban zavarta, hogy egyesek mivé tették a hitet.
Én úgy látom, hogy a mai gyülekezetek nagy része elfelejtette, hogy mi is a kereszténység lényege. Alapvetően két tévutat látok: az egyik szerint az a célja, hogy megváltozzon az életünk, és jót cselekedjünk, a másik szerint az, hogy megváltozzon a gondolkozásunk, és helyesen értsünk bizonyos teológiai témákat. Ez a két tévút számtalan formát ölt, minden közösség más viselkedési előírásokat, illetve kötelezően elfogadandó dogmákat helyez a tagjai elé, de ez nem változtat a tényeken, hogy ezeknél Isten számára egyértelműen van egy sokkal fontosabb dolog, ez pedig az, hogy megismerjük őt.
Ezek szerint nem fontos, hogy a hitünk átformálja a viselkedésünket, vagy, hogy helyes teológiánk legyen? De fontos. Pál apostol ír azokról, akik „azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják.” Az apostol szembeszállt a helytelen teológiákkal is, amelyek megakadályozták az embereket abban, hogy megismerjék Istent: „lerombolunk minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek” – írja. Tehát mind a megváltozott gondolkozás, mind a megváltozott élet fontos, de ezek valójában csak gyümölcsei annak, ha személyesen és egyre jobban megismerjük Istent.
Számomra csak az elmúlt hónapokban lett igazán egyértelmű, hogy Isten valójában erre vágyik, és neki ez a fontos. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” – mondja Jézus. Az Úr Ézsaiáson keresztül beszél a vágyáról, amely a jövőben fog megvalósulni: „Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.” Jézus beszélt arról is, hogy az ítéletkor azok közül, akik nem léphetnek a mennybe, sokan érvelnek majd azzal, hogy az ő nevében prófétáltak (teológia), és tettek sok jó dolgot (cselekedetek). „És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket” – fejezi be a történetet Jézus, ismét egyértelművé téve, hogy őt nem a vallásos cselekedeteink és a felfogásunk érdeklik, hanem személyes kapcsolatra vágyik velünk. „Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat” – mondja Hóseáson keresztül. (Még sok-sok verset lehetne említeni a témában, amelyekre itt most nincs kapacitás, viszont ide kattintva elérhetitek egy versgyűjteményt, amit a bibliaórákhoz állítottam össze.)
A fejezet végén Péter apostol három gyakorlati dologról is beszél, amelyek segíthetnek nekünk abban, hogy jobban megismerjük Istent.
1. Engedd, hogy valaki folyamatosan emlékeztessen arra, hogy Krisztus mit tett érted, és hogy mennyire várja, hogy megismerd őt. Fontos, hogy olyan tanításokat hallgassunk, amelyek ezt hangsúlyozzák. Vannak ugyanis olyan tanítások is, amelyek azt éreztetik velünk, hogy tekintve a teljesítményünket, Isten valószínűleg nem lát szívesen minket. Ha ezt sokat hallgatjuk, előbb-utóbb elhisszük, és nem is merünk közelíteni Istenhez, nem feltételezünk nyitottságot a részéről.
2. Szerezz közös élményeket Istennel a mindennapokban. Péter fizikailag is együtt járt Istennel, de számunkra is adott a lehetőség, és hogy megtapasztaljuk Isten jelenlétét az életünkben. Ne engedjünk a kísértésnek, hogy a hitünket és az életünket egymástól elkülönülő valóságokként éljük meg! Itt írtam egy praktikus módszerről.
3. Hagyatkozz a Bibliára. Péter tudta, hogy mindazt, amit megtapasztalt Istennel, alátámasztja a Biblia. A Bibliát sokféleképpen lehet olvasni – szabálykönyvként, történelmi könyvként stb. – de a leghasznosabb, ha minden lapján Jézust keressük, és őt próbáljuk megismerni, megérteni a szándékait, érzéseit, motivációit.
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.