Van menyegzői ruhád? (Jelenések 19:9)

Van menyegzői ruhád? (Jelenések 19:9)



Így szólt hozzám: “Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” Ezt is mondta nekem: “Ezek az Isten igaz igéi”. (Jelenések 19:9)

Az előző bejegyzésben a Bárány menyegzőjét kezdtük tanulmányozni. A történelem leghosszabb, legalább kétezer éves jegyessége ér majd véget ezzel az eseménnyel, amikor Krisztus végleg magához veszi menyasszonyát, a gyülekezetet. Írtam arról, hogy a keresztények nem mindig tudnak felhőtlenül örülni ennek a közelgő ünnepnek, és e félelem hátterében lévő félreértések közül egyet meg is néztünk. Ígértem, hogy ma egy másik félreértésről lesz szó – egy példázatról, amit sokan összekapcsolnak a Bárány menyegzőjével.

A történet Máté és Lukács evangéliumában is szerepel, és egy királyról szól, aki a fiának nagy vacsorát szervezett. Miután a meghívottak különböző indokokra hivatkozva még sem mennek el az ünnepségre, a király idegenekkel, szegényekkel, nyomorékokkal, sántákkal és vakokkal tölti meg a termet. Mielőtt azonban kezdetét venne a vacsora, a király szemlét tart a vendégek között, és talál ott valakit, akin nincs menyegzői ruha, ezért őt kidobják a külső sötétségre.

Sokáig értetlenül álltam a történet előtt. Ezek szerint lesz, akit a mennyből még a nagy vacsora előtt „kiszórnak”? De hogy juthatott be egyáltalán ez az illető, ha nem volt rajta menyegzői ruha?

Később rájöttem, hogy a félreértést az okozta, hogy a hasonló elemek miatt egy az egyben úgy vettem ezt a példázatot, hogy a Bárány menyegzőjéről beszél. Pedig ez a fejezet konkrétan úgy kezdődik, hogy Jézus példázatot mond. Tehát nem konkrét, valós, jövőbeli eseményről szól (még ha emlékeztet is arra), hanem tanítani szeretne valamit a mennyek országával kapcsolatban. Ráadásul, ha megnézzük a példázat szövegkörnyezetét, azt is látjuk, hogy ezt a példázatot a farizeusoknak és a főpapoknak mondta Jézus, tehát nekik szeretett volna tanítani valamit. De mit?

Az akkori zsidó vezetők azt hitték, hogy elég igazak Isten szemében, mert megtartják a törvényt. Jézus számtalanszor próbálta felhívni a figyelmüket arra, hogy ha a szívükben akár egy ponton is megszegik, akkor semmit nem ér, ők kitartottak amellett, hogy a vallásosságukból merítsék az igazságérzetüket. Jézus ebben a példázatban arra figyelmezteti őket, hogy a mennyben senki nem vehet részt a saját igazsága alapján. Ez a példázat lényege. Pál apostol is írt erről: „Azt elmondhatom róluk, hogy teljes erővel igyekeznek Istenhez. De nem ismerik az utat, amely hozzá vezet. Hiszen nem értették meg, milyen módon teszi Isten az embert elfogadhatóvá a maga számára. Megpróbálták saját magukat elfogadhatóvá tenni. Isten ugyan elkészítette az útját, hogy lehet valaki a számára elfogadható, de Izrael ezt elutasította. Mert a Törvény Krisztusban érte el a végső célját: aki bízik és hisz Jézus Krisztusban, azt Isten elfogadja.”

Akkoriban úgy szervezték a menyegzőket, hogy a meghívó minden vendégnek küldött egy ünneplő ruhát, és ebben kellett megjelenni. Mi tudjuk, hogy Krisztus igazsága az a ruha, amit Isten küld el mindenkinek, akit meghív a menyegzőre. A példázatban szereplő „kidobott” illető nem azért nem volt menyegzői ruhában, mert nem lett volna lehetősége felvenni, hanem mert nem akarta felvenni. Olyan embert példáz, aki a saját igazsága alapján akar a mennybe jutni, és úgy érzi, nincs szüksége Krisztus igazságára.

Tehát véleményem szerint Jézus ezzel a példázattal nem azt tanítja, hogy a mennyben a vacsora előtt még ki fognak szórni egyeseket. Hanem azt erősíti meg ezzel a történettel, hogy Isten előtt nem tudsz megállni a saját igazságod alapján, csak ha magadra öltöd Krisztus igazságát. Rajtad van már?

just-married1

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • gyozi

    Nagyon tetszik, köszi Attila! Nekem is ez volt az egyik Ige amit nem nagyon értettem, a másik meg a hamis sáfár, amikor dicséri a Biblia, hogy hogyan csalt… 🙂

  • Nagy Zoltán

    Helyes a megállapítás. És még egy fontos dolog: példázatra nem alapozható dogmatika, mert a példázatokkal más célja volt Jézusnak. Lásd pl. A gazdag és Lázár példázatát, melyre ha dogmatikát alapoznánk, akkor arra a következtetésre juthatnának, hogy a lélek különválik a testtől és halhatatlanul tovább létezik, várva a feltámadást megelőző ítéletet. De ha ez így volna, akkor mi értelme volna a feltámadásnak?