Biztosan láttátok már az efféle cuccokat árúsító üzletekben azt a táblát, amelyik a munkahelyi szabályokat fekteti le ezekkel a szavakkal: „Első szabály: a főnöknek mindig igaza van. Második szabály: ha a főnöknek még sem lenne igaza, akkor automatikusan az első szabály lép életbe.” A vallási vezetők már Jézus korában is e tábla „igazságai” alapján viselkedtek.
Ha velem tartottatok, ahogy haladunk végig Lukács evangéliumán, emlékezhettek jó néhány esetre, amikor Jézus konfliktusba került a vezetőkkel. Ebben a fejezetben azonban minden eddiginél jobban kicsúcsosodott ez a szembenállás, annyira, hogy Jézus elmondott egy példázatot a hamis vezetőkről, ami miatt azonnal meg akarták ölni, majd nyíltan arra bíztatta az embereket, hogy óvakodjanak tőlük.
Nem szívesen írok erről a témáról, mert nem szeretnék ítélkezőnek tűnni, vagy azt érzékeltetni, hogy én jobb vezető lennék másoknál. Mivel azonban Lukács egy egész fejezetet szentelt ezeknek az eseményeknek, ráadásul az evangélium végén, ahol a kereszt előtti utolsó hét eseményeit jegyzi fel, ezért valószínűleg Istennek nagyon fontos ez a téma.
Vajon mi volt az a korabeli vezetőkben, ami kiváltotta Jézus elutasítását? Hogy kezelte őket? Mit tanulhatnak ebből a mai vezetők? És mit tanulhatunk általában a vezetőkhöz való hozzáállásról?
Jézus elsősorban arra mutatott rá, hogy ezek a vezetők kisajátították maguknak Isten népét. Úgy jártak-keltek és intézkedtek, mintha nem Isten lett volna a nép ura, hanem ők. Úgy gondolták, ők jogosultak arra, hogy hitelesítsék mások szolgálatát, vagyis megítéljék, hogy az Istentől van-e vagy sem. Sőt, úgy tartották, hogy amit nem ők hagytak jóvá, az nem is lehet Istentől. Tudjátok mit tett Jézus, amikor ezzel a hozzállással megkérdőjelezték az ő szolgálatát is? Egyszerűen nem válaszolt nekik. Nem volt hajlandó részt venni a kis játékukban.
Persze a vezetők ezt nem vették könnyen. A fejezeten belül kétszer is újra akcióba lendültek. Először besúgókat küldtek Jézus után, akik megpróbálták csapdába csalni, kimondatni vele olyasmit, ami később felhasználható ellene. Amikor ez sem működött, akkor pedig a teológiájába kötöttek bele.
Ezt látva Jézus elérkezettnek látta az időt, hogy figyelmeztesse az embereket ezekkel a vezetőkkel kapcsolatban. Ez azért nagyon furcsa, mert egyébként a Biblia tanítja, hogy minden hatalom Istentől van, sőt, a vezetést a szolgálati ajándékok között tartja nyilván. A normális az, ha az ember tiszteli a vezetők tekintélyét. Ugyanakkor minden vezető eljuthat oda, amikor átlép egy olyan vonalat, ahonnan már az emberek jobban teszik, ha óvakodnak tőle.
Mi ez a pont? Jézus arra mutat rá, hogy veszélyes, amikor egy vezető Isten szerepében lép fel, amikor arra törekszik, hogy már a megjelenésével is tekintélyt parancsoljon, amikor szívesen veszi, ha az emberek tudatában vannak a titulusának és a pozíciójának, amikor az anyagiak motiválják, vagy ha lelki élete felszínes és képmutató. Isten ugyanis nem uralkodásra hívta el a vezetőket, és nem arra, hogy hitelesítsék Isten munkáját másokban, hanem arra, hogy szolgáljanak. Aki szolgának tartja magát, az nem viselkedhet úrként.
Lehet, hogy még sosem tapasztaltatok ilyen negatív jeleket egy vezetőben sem, de az is lehet, hogy nagyon is ismerősen csengenek ezek a gondolatok.
Akárhogy is van, szeretnélek bátorítani titeket, hogy imádkozzatok a vezetőitekért. Ha nem estek bele ebbe a csapdába, akkor imádkozzatok értük, hogy ne is essenek. Ha pedig már beleestek, akkor imádkozzatok a megtérésükért. Ahogy minden bűnből, az itt felsoroltakból is meg lehet térni, és tudjuk is, hogy később az akkori vallási vezetők közül is megtértek.
Ameddig viszont ezeket a jeleket tapasztaljátok egy vezetőben, úgy tesztek legjobban, ha Jézus szavai szerint óvakodtok tőlük. Valójában ezzel segítitek elő a megtérésüket. (Szeretettel ajánlom a témában Fóris Tamás: Nyomorgatva Jézus nevében? c. prédikációját is, amely a mai keresztény gyülekezetekben tapasztalható vezetői túlkapásokról és azok hatásairól szól.)
Végül pedig még egy bátorítás: bár biblikus és helyes, ha tiszteljük a vezetőinket, arra nagyon kell vigyáznunk, hogy az ő és a saját érdekünkben a hitünket soha ne rájuk alapozzuk, hanem egyedül Krisztusra. Egy vezetőből is lehet bálványt csinálni, és ez olyan nyomást helyez rá, amit halandó nem tud elhordozni. Ne feledjük a Biblia középső verseit: „Jobb az Örökkévalóban bízni, mint emberektől függeni! Bizony, sokkal jobb az Örökkévalóban bízni, mint a vezetőkben.” (Zsoltárok 118:8-9)
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.